Heves megyei aprónyomtatványok 25/D
MIT ÉR AZ EMBER. HA SZÍNÉSZ... ? — Színész a társadalomban VI.— (Befejező rész) A színészi hivatásról alkotott vélemény szorosan ösz- szejügg a művészetekről alkotott felfogással is. Mindannyian emlékszünk arra az időre, amikor a „Vart pour Vart” (a művészet a művészetért) elvet hirdették a hanyatló polgári színpad esztétái és „ideológusai”. S nem véletlen, hogy ugyanekkor a színházak életében a kom- mercialitás, az üzleties szellem lett az uralkodó. A művészetről vallott eme felfogás természetesen a művészetek teljes lealjasulásához, s így — közvetve — a művészekről alkotott rossz vélemény kialakulásához vezetett. A színházat egyre inkább csak úgy tekintették, mint a szórakozás, sőt — sajnos — az „olcsó” szórakozás helyét. Színházba csak azért jártak, hogy ott a mindennapi munka után szórakozást találjanak. Nem kellett tehát a „nehéz” darab, mert az fárasztó, csak a könnyű, szórakoztató, lehetőleg minél több meztelenséggel és hitvány szellemességgel. Természetesen ilyen „művészete tolmácsolásához elég volt „szép” fiúnak lenni, s mutatós táncosnak. És sajnos, sok nő jött rá arra az igazságra, hogy a fényes kirakati áru hamarabb vevőt talál, mint a sarki árus portékája. Így lassan a közönség is három csoportra oszlott. Az egyik csoportba tartoztak a sztár-imádók, a másodikba azok, akik eljártak ugyan színházba szórakozni, de magát a színészi pályát lenézték, megvetették, általánosítva az igazakat a hitványakkal. A harmadik csoportba tartoztak azok, akik undorral fordultak el ettől a művészettől és annak papjaitól. Látjuk tehát: mit ért az ember a múltban, ha színész volt, s látjuk, — legalábbis nagy vonalakban — annak okait is. S most joggal felteheti bárki a kérdést: Mit ér az ember, ha színész, ma és mit fog érni holnap ...? A marxista-leninista elmélet szerint: „A művészet az emberek művészi formájában kifejezett gondolkodása, amelynek a világ megismerése és megváltoztatása a célja.” Ez az elmélet tehát a tudományokkal helyezi egy síkra a művészetet. A ma és a holnap művészének feladata tehát az, hogy visszatükrözze, híven ábrázolja az új világ és az új ember születésének nagyszerű alkotó folyamatát, feltárja a munka és a harc heroizmusát. Erre pedig csakis a társadalmi élet törvényszerűségeit tanulmányozó művész képes. Minden művész annyit ér tehát ma — és holnap —, ameny- nyire ennek a feladatnak meg tud felelni. A színészet, a többi művészettel együtt, elfoglalja méltó helyét a társadalomban. o © 0. o o. s a © © ©. Q-o ® © © © ®@ oo ©: © © © © o o © s s © o ©•©■ © 3 .SS©.© © S. © © © 3 s © o S © ©. <:: © © 21
