Heves megyei aprónyomtatványok 24/R

őszintén megvallom, hogy egy barátom munkásságáról írok, melyet nyomon követek a kezdeti lépésektől. Már első bemutatkozásakor feltűnt rendkívüli tehetsége, de nem kíméltem meg kritikai megjegyzéseimtől. Nem sokkal ezután találkoztunk és közel kerültünk egymáshoz. Később pedig az történt, hogy én egyre kevesebbet kritizáltam és grafikus művészete egyre tisztábban állt előttem.

Wojciech Jakubowski rézmetsző. Egy szigorú, zárt iskolában szerzett diplomát, a Jerzy Hoppenében. Innen ered a régi művészetek iránti csodálata; az a meggyőződése, hogy a különböző műalkotások és kompozíciók szabályai meghatározottak és megkötöttek, mint a grafikus művészet technikájában uralkodó szabályok, és az a meggyőződése is, hogy egy rajz nem más, mint a festő, illetve a művész lelkiismerete, ahogy ezt Ingres (francia festő) mondta. Azt a nézetét is Jerzy Hoppen iskolájából hozta magával, hogy a művek megalkotása, létrehozása nemcsak öröm kielégítése, nem pusztán foglalkozás vagy pénzszerzési lehetőség és nem a hírnév elérésére szolgál.

A művészet azért van, hogy az embert megnemesítse, a művész tehetsége azért van, hogy azzal az emberiséget szolgálja, hogy ezáltal az emberek többek legyenek, mint „észszerű, józan állatok”. Ugye milyen ódivatúan hangzik mindez? Milyen nehéz összeegyeztetni ezt életünk és vágyaink állandó változásával, erőfeszítéseinkkel és azoknak a művészeknek a megnyilatkozásaival, akik minden