Heves megyei aprónyomtatványok 24/R

ügyel arra, hogy a vonal uralkodó szerepét megőrizze. Könnyű kézzel rajzol, de könnyedsége nem könnyűség, mint ahogy eszköztelen- sége sem ötletszegénység, csak az önfegyelem magasiskolája. A síkszerűség túlzásait éppen úgy elkerüli, mint a testalakítás vágy tárgyia- sí tás három dimenziós hatásának kifejezésére való erőlködést; az erőltetettség egyébként is idegen művészetétől, mert alkati adottságai és művészi hitvallása kizárja azt. Reich Károly pedig mindig önmagát adja.

Művészi ideáljait, témáit mindig az életből veszi. Nagy szó ez abban a korban, amikor a művészet .a valóság elől gyakran egy mesterséges világba menekül és a minden áron való újat mondani akarás igyekezetében, a törvényszerűnek vélt útkeresés korszakában csak önmagáról vall, az életről, a világról alig. Az önvallomás tiszteletre méltó dolog, de csak akkor van értéke, ha másoknak is — lehetőleg mindenkinek — ad valamit. Reich Károly a valóság átköltésében is mindig tudja, hogy hol a határ; anélkül, hogy az önkifejezés teljességéről lemondana, a valóság és a költészet bűvöletében közvetlenül birtokba vehető élményt kínál. Alkotásainak megértéséhez nem szükséges „képmutogató”; művei mindenkihez szólnak és mindenkinek mondanak valamit És ebben nincs semmi misztifikáció: az egyszerűség mindenhatósága, a látvány élményre váltásának őszintesége, a szépség ősforrásainak kristálytisztasága más eredményt nem is szülhet. Reich Károly egyszerűsége azonban nem jelent sem egysíkúságot, sem beszűkülést. Ritka művészerénnyel rendelkezik: a valóságban is érzékeltetni tudja az illúziót és az illúziót is át tudja a valóság nyelvére váltani. Nincs szüksége sem szokványos, sem újszerű szimbolikára, áttételes megoldásokra, sem a legmélyebb érzelmek, sem a legel- vontaibb gondolatok grafikai megfogalmazásához ritkán megcsillanó humorára inkább az együttérzés és a cinkos kacsintás a jellemző, mint az érzékenységet kiváltó megrendítés vagy a kesernyés fintor. Rajzaiban sem nem