Heves megyei aprónyomtatványok 24/A

darakat rajzoló Picasso is hatással volt rá éppúgy, mint mestereire. Kass az ő kezük irányításával kezdte formálni művészetét, köny- nyed, játékos és sokszor mégis monumentális hatású alakjait...”

(Juhász Ferenc: Mit tehet a költő? Bp. 1967, Szépirod. Kiadó. 105.1.)

„Rajzolni, szerkeszteni egyaránt mesteri fokon tud. Egyszerűen nem ismer lehetetlent; így aztán néha, mintha nem is lenne kíváncsi már arra, hogy — sportnyelven szólva — milyen magasra van állítva a rúd, azt figyeli csak, milyen választékos stílusban ugrik.” (Szabó György: Kass János kiállításán. — Élet és Irodalom, 11. évf. 1967, 5. 8. o.)

„Ritka elsajátító készséggel rendelkezik, in- venciozitása szokatlanul erős; illusztrációi pedig mindig azt mutatják, hogy mind a gondolati, mind az érzelmi töltésű művek hangulatába azonnal képes beilleszkedni.”

(Szabó György: Kass János kiállításán. — Élet és Irodalom, 11. évf. 1967. 5. 8. o.)

„Mert az egyes ember is végigrója kicsinyben a maga rövid életútján annak a nagy és tömérdek embernek a pályáját, amelynek eleme is, huzalozása is, de célja és értelme is: az emberiségét az ember a nemének lényegére utaló fej jelével írható le képben a legnyomatékosabb módon. Ennek a törvénynek tesz eleget a művész, amikor saját szemének, kezének, eszének, lelkének látomását írja tudatos és érzékeny képekbe.”

(Kass János: Fejek. Bp. 1974. Képzőműv. Alap.)

„Fejek, fejek, fejek: emberfejek; mámorosak, törtek, repedezettek, véresek, gyönyörűek! Fejek: a tudást, a technikát, a vérzést, a gyönyört, a veszteséget, vereséget és halált hordozók, csodálatos és megbűvöiő szerkezetek, szenvedések áldott csont-serlegei, tébolyok és tudások rettenetéi: fejek, kulccsal-le- zártak, szerelemmel-megnyitottak: fejek;

Kass János gyötrelmeinek és töprengéseinek; örömének léttel-telt kelyhei: hirdessék az Élet Érdemét!

(Juhász Ferenc. Űj írás, XII. évf. 1972. 7. sz.)

„Művészi sorsa még nem befejezett: hatások, stílusok, törekvések, izgalmak és a világ új látása ötvöződik és halmozódik rajzaiban, és a munka és a gép, a nyomda látványa és látomása tódul be újabb műveibe. Egy azonban máris bizonyos: hogy a század képzőmű- vészetileg is széttöredezett világát, a lázas cserepekre hullott létet akarja ő is, mint annyi más társa egynek látni, derűsnek és hasznosnak, harmonikusnak. Hordoz magában valamit a latin harmóniából és életszeretetből, valami idillikusát és békességeset, napfényes szőlők és könnyű széljárta ligetek termékeny csöndjét, amelyből egy m,agas furulyázó fiú lép elénk, szelíd nyáj hömpölyög. De ki tud-