Heves megyei aprónyomtatványok 23/R
A MŰVÉSZ ÉLETÉRŐL A vár még ma is a hegytetőn áll. Pedig a történet óta több száz év telt el. Látszik ez ormán, de az idő patinázta várfokon is. A völgyben már akkor is település húzódott: Darnó- fehérváralja. A legenda, amely azóta apáról- fiúra hagyott, azt mondja: A török időben egy török asszony a vár fokáról ejtette le gyermekét. Az asszony tehetetlenségében toporzékolt és sírt. Mély fájdalmát magyar nyelven is kifejezésre akarta juttatni, de csak annyit tudott mondani . .. „sírok, sírok, sírok” .. . Innét kapta a völgyi kistelepülés az új, és az azóta is fennmaradó nevét: Sírok. Sírok községben született 1908. június 18-án Borics Pál szobrászművész.' Az elmúló török idők után sokat sírtak e völgy mélyén meghúzódó kis házakban a magyar asszonyok is. Siratták örömüket, siratták bánatukat, egész életüket. Különösen a művész születésének éveiben, amikoris az első világháború sötét árnyékát már előre vetítette. A háború kitörése 6 éves korban találja őt és ikertestvérét. Születésekor az anyai köny- nyek nemcsak azért potyogtak, hogy „fiú lett”, hanem azért inkább, hogy kettő. A nagy szegénység ellenére is örömkönnyek voltak ezek. Mert szegények voltak. Apia kőbánuász. kőfejtő —törő —, a környék kőbányáiban. A kővel már itt gyermekkorában megismerkedik. De nem úgy mint a városi gyerekek, akik a kőről csak azt tudják sokszor, hogy járni lehet rajta Ő megismeri a bányászás nehézségeit, s azt, hogy mi minden készül a nehezen munkálható, kemény anyagból. Talán e rideg anyag korai megismerése tette egy életen át Öt magát is keménnyé. Talán e rideg anyag ismerete a kemény életre való felkészülését is elősegítette. „Kemény” élete volt. A kőbányász apát az első világháború mély és szélesszájú tömegsírja nyeli magába, több ezer társával együtt. A háború után az anya előnevet kap. Ez az előnév nem rangot, vagyont fejez ki, hanem az egyedüllétet. Egyedül neveli most már öt gyermekét. Ő maga kőbányába nem mehet. Így választja, mint annyi más falubeli társa, a sommásélet viszontagságait. Kora tavasztól, késő őszig a család, az ország legkülönbözőbb vidékein dolgozik. A hosszú évek alatt az akkori Magyarország szinte valameny- nyi földbirtokán megfordulnak. Ez az időszak 9 évig tart a művész gyermekéletébe: 6 éves j kortól, 14-ig. E közel 10 év alatt az élet főbb állomásai: a csongrádi földbirtokosok, a mezőhegyest állami birtok 73-as majorja, a csongrádi tanyák több éven keresztül adnak munkát ja családnak. A művész életében nevezetesek a (világosi, és a darutanyán eltöltött évek. A két ikernek is dolgoznia kellett. Bár az évek száma nem nagy, inkább tízen aluli, mint felül. Vizet húz, a jó tanyasi kút mohával benőtt favödrével, mert hideg vizet hordtak a forró napon arató sommásoknak. Később komolyabb munkára „fogták”. A mezőhegyesi állami birtokon obedáros. Ami azt jelenti, hogy a vízhordás mellé, a konyhát is, ahol főznek a sommásoknak, neki kell ellátni vízzel, tüzelővel. Az ebédet ökrösszekérrel hordja a summások- nak. Szálláshelyük az istálló. Hol a ló, hol az ököristálló. Fekhelye „a gyereknek” a jászol. Talán e korban fogantak meg benne azok az alkotások, amelyeknek címe: A játszó csikók, A borjú, Csikós lovon, Kisbika, Kanász. A sommásokat csak a kitartóan hulló őszi, áztató eső „veri” haza. Sírok várja is őket. A telet otthon töltik. De nem tétlenül. Kell a tüzelő a családnak. A fiúk, köztük a művész is az erdőt járják. Erdőirtás a mindennapi munka. Ebben az évszakban még iskolába is el-el járo- gat. De csak addig, míg a tavasz meg nem ér
