Heves megyei aprónyomtatványok 23/O

bevezető

Valószínű, hogy fia statisztikai föfmérést készítenénk^ arróí, fogy az átlagpolgár mit ismer képzőművészet címszó aíatt, a tájkép fenne a listavezető, hiszen a (FES‘lME9fX, ahogy a köztudatban elterjedt, 0LAJ- ‘J‘ES‘PEX'JŐEL készül, mégpedig VÁlSZ>09fl{A. !Az olaj-vászon festmény pedig (még 1997-ben a ‘Műcsarnokban is) leginkább tájat kellábrázoljon; alpesi hegyeket-völgyeket, finom rózsaszín tónussal a hegycsúcsod haván, vagy alföldi puszta gémes kúttal és delelő ökrökkel, haragos kéfgéggel vagy éppen naplementében sárgállóval. Olybá tűnik, mintha maga a platóni „‘KfEfPSEQ" a tájképben lenne meglelhető.

Valójában a tájkép éppoly kódhoz kötött, kprra jellemző, mint a művészet bármely más efféle jelensége — persze nem csak egy korhoz kötve. Az ókorban, a fönnmaradt emlékeket tekintve a tájképnek, alig volt szerepe, csak. háttérként, vagy a díszítő festészet élénkítő részleteként találjuk, például ‘Pompejiben, a falfestményeken kis keretben apró táj fragmentumokat. A középkorban még háttérként sem fordul elő, hiszen a szentképekre aranyozott háttér dukál. Itáliában láttak újból természeti részleteket a nézők a gótika végén, mintegy a reneszánsz hírnökeként; előbb fantasztikusan összezsúfolt vagy éppen jelzés-szerű díszletként (még Leonardonál is, gondoljunkesakn Sziklás Madonnára), majd az érett reneszánszban realisztikusan, de még mindig a tényleges téma helyszíneként (Qiorgione: A vihar). A XVl. századra azután a táj jelentősége elkezd a képen növekedni. A történet már csak ürügy, a szereplők sztaffázs-figurákká zsugorodnak a színpadszerű helyszínt kijelölő röpus- zoár fa vagy más, a kép szélén lévő dolog egyszerű térkijelölővé válik s valahol a kép közepetáján, a középtérben látszik. atég valamiféle esemény, de már nem arról szól a kép (Claude Lorrain, ükjcolas ‘Poussin). A reformáció után, üfémetalföldön aztán az ürügy is teltűnik Jakpb Van ‘Ruisdael, San van (joyen és a többi tájfestő végre felszabadultan festi a puszta látványt a természetben, a tengeren és szárazföldön, Itáliában meg a kft Canaletto és (Francesco tjuardi a városi látképeket Velencében és szerte Európában. AXVlII. századi megtorpanás után a következő évszázadban a tájfestés négyszer újul meg: előbb a klasszicizmus és a romantika