Heves megyei aprónyomtatványok 23/N

Hans Christian Andersen:

A HÓKIRÁLYNŐ

Hans Christian Andersen a meseirodalom legnagyobb alakja. Az odenséi foltozóvarga fia 14 éves volt, amikor a mesék szegénylegényeként elindult szerencsét próbálni. „Híres ember akarok lenni!" - közölte anyjával Koppenhágába indulóban, mert azt olvasta: „ Eló'ször sok utálatos dolgot kénytelen végigszenvedni az ember, aztán egy- szercsak híres lesz." Erről vall életem meséje c. önéletrajzában. „Szép mese az életem, gazdag, boldog mese." Ezzel meghatározta azt a sajátos alkotói alkatot és módszert, amely szüntelenül egymásba játssza át a mesét és az életet."

(Cs. Nagy István)

„A palota falai magasan kavargó hóörvények voltak, kapui meg ablakai metsző szelek. Száznál is több terme volt a palotának, kisebbek-nagyobbak aszerint, hogy hogyan kavargóit a hó. A legnagyobbik terem több mérföld hosszú volt, valamennyit tündöklő északi fény világította be. Hatalmas termek voltak, üresek, jéghidegek és fehéren szikrázók." Ebbe a jégpalotába érkezik meg hosszú és fáradtságos vándorút végén Gerda, hogy elveszett pajtását, Kayt visszavigye barátságos otthonukba. A Hókirálynő hatalmas, de a kislány szívéből áradó szeretettel szemben tehetetlen, és Kay jégcsapszíve felolvad Gerda forró könnyeitől."

(Andersen:

A Hókirálynő)