Heves megyei aprónyomtatványok 23/J
Balázs István festőművész a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem adjunktusa (Podberezová, 1958. február 6.) Rimaszombaton él. 1979-85 között szerzett diplomát a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán 2000-2003 között doktori fokozaton. 1995 óta adjunktusa a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemnek. Tajga a Szabad Képzőművészek Társaságának és 1990-től a Csehszlovákiai, majd Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. A táblakép festészet mellet kedvelt műfaja a sokszorosító grafika és az egyedi rajz valamint az akvarell. Expresszíven absztrakt művei emblematikus tartalmakkal telítettek. Egyéni kiállítások: 1986, 1992, 1998 Rimaszombat; 1988, 1992, 1998 Losonc; 1990 Túrószentmárton; 1991, 1993 Balassagyarmat; 1991 Besztercebánya; 1992 Zólyom; 1992 Liptószentmiklós; 1993 Izsófalva; 1994, 1998 Pozsony; 1995 Ipolyság; 1996 Homonna; 1997 Muraszombat; 1997 Párkány; 1998 Galánta; 2000 Rimaszombat; 2001 Besztercebánya; 2002 Nyitra, Dunaszerdahely; 2003 Rimaszombat, Besztercebánya. Jelentősebb csoportos kiállítások: 1990 Pozsony, Salgótarján; 1992 Losonc; 1993 Besztercebánya; 1994 Budapest; 1995 „V. Akvarelltriennálé" (díj) Losonc; 1996 Milánó; Lissone; 1998 Besztercebánya; 1998 Salgótarján; 1999 Dunaszerdahely; SZMKT kiállítások: 1990, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998 (nívódíj). Művésztelepek: 1990 Mátraalmás; 1993, 1994 Tokaj, 1993 Makó; 1994 Tállya; 1998 Lipovci, Mellano (I). Bukta Imre festőművész, szobrász, performer az egri Eszterházy Károly Főiskola óraadó tanára (Mezőszemere, 1952. július 20.) Autodidakta művész, dekoratőrként kezdte pályafutását, mégis napjaikban az elismert magyar művészek egyike. 1982-85 között Derkovits-ösztöndíjas, 1989-ben Munkácsy-díjjal, 1997-ben érdemes művész címmel tüntették ki. Számtalan művésztelepen és kiállításon, fesztiválon vett részt. Sajátos, mezőgazdasági művészetet - az általa megteremtett „agro art"-ot - művel. A paraszti munkák eszközeit, alanyait és anyagait használja fel szobrain, performaszainál, installációiban, miközben azok valamiféle metamorfózison esnek át, emberi tulajdonságokat vesznek fel. Művei szelíd iróniával, szeretetteljes groteszkséggel jelenítik meg azokat a keleteurópai jelenségeket, melyeket a felemás modernizáció a paraszti réteg életében megteremtett. Munkái az 1990-es években keményebbé, keserűbbé váltak és ezt a hangvételt csak ritkán enyhíti valamiféle transzcendens vonás. 1980- 1988- 1999-ben részt vett a Velencei Biennálén. Fontosabb egyéni kiállításai: 1978, 1981, 1988, 1994, 1998 Budapest; 1982 Stuttgart; 1983 Erlangen; 1984 Kecskemét; 1985 Székesfehérvár; 1989 Helsinki; 1993, 1 996 Szentendre; 1995 Szeged; 1999 Dunaújváros. Munkái megtalálhatóak külföldi - Bécs, Linz (A), Aachen (D) - és hazai - Eger, Szentendre, Budapest Fővárosi Képtár, Hatvan, Székesfehérvár, Pécs, Dunaújváros, Szombathely - közgyűjteményekben. Kovács László festőművész az egri Eszterházy Károly Főiskola tanszékvezető tanára (Budafok, 1944. március 25.) 1967-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél növendékeként. 1971-74-ben Derkovits- ösztöndíjas, 1992-ben Munkácsy-díjas. Képalkotási módszere - melyet már főiskolás korában elkezdett kidolgozni - egyéni átmenet a valóságláttatás és a geometrikus absztrakció között. Művei egzaktságát lírai finomságú színvilága oldja fel, ahol a fal fehérségére utaló alap két-három sötétebb, ám továbbra is vakolatszerű színnel gazdagodik. E sgrafitto-szerű technikával - anyagában színezett kvázi-muráliával - táblaképeket készít. Monumentális, dekoratív síkszerű kompozíciói valós téri helyzeteket, állapotokat ábrázolnak, mely téri dimenziókat nem csupán az egymásra rétegzett színek, hanem a bekarcolt vagy színezett vonalháló mozgása gerjeszt. Egyéni kiállításai: 1974, 1979 Budapest Stúdió Galéria; 1981 Mór Lambert-kastély; 1989, 1995 Budapest Vigadó Galéria; 1991 Kassel (D) Künstkerbanhof; 1998 Pannonhalma. Jelentősebb csoportos kiállítások: 1998 „Montázs" Vigadó Galéria, 2002 Eger Akvarell Biennálé. Munkái megtalálhatóak közgyűjteményekben és köztereken. Dudás, 2001 sgraffito 9 3x 1 10 cm Nagy B. István festőművész az egri Eszterházy Károly Főiskola tanszékvezető-helyettes tanára (Szilvásvárad, 1933. május 8.) 1956-ban a Magyar Iparművészeti Főiskolán, majd 1959- ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Mesterei Ferenczy Noémi illetve Szőnyi István és Bernáth Aurél voltak. 1983-ban kapta meg a Munkácsy-díjat, de számtalan kiállításon és fesztiválon szerzett elismerést munkáival. Művészi pályafutásának kezdetén munkásságát az aktuálissá-levés intellektuális közegében a társadalmi visszásságokat felmutató, ironikus hangvétel jellemezte. Az 1980-as évek közepétől azonban ezek helyét lelkileg mélyebben átélt, szín és térproblémákat is boncolgató sorozatok - a „Zsámbék-képek", a „Képcsarnok" vagy az elembertelenedésünkkel elegyített kiszolgáltatottságunk megváltás-reményével telített „Greco tanulmányok", és a pár éve körvonalazódni látszó, megvallott hiten átszűrt, alapigazságokat újraértelmező, bibliai érintettségű művek - vették át. Egyéni kiállítások: 1960, 1990, 2003 Eger; 1970, 2002 Debrecen; 1971 Budapest Műcsarnok, 1994 Budapest Vigadó Galéria; 1974, 1991, 1998, 2003 Vác; 1975 Sárospatak; 1984 Róma (I) Magyar Intézet; 1997, 1998 Szolnok; Művei megtalálhatóak külföldi - Stuttgart (D), Dukuth (USA) - és hazai - Szolnok, Eger, Szentendre, Miskolc, Székesfehérvár, Vác, Budapest Magyar Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum - közgyűjteményekben. El Greco tanulmány V., 1986 akril 174xI44 cm Okos táj, 1993 installáció Kambalu, 2002 olaj, vászon 200x160 cm
