Heves megyei aprónyomtatványok 23/J
Szeretettel várjuk Önt, családját és barátait 2003. október 22. és november 17. között a Gárdonyi Géza Színházban, ahol a Heves Megyei Európai Információs Pont által szervezett fotókiállítás segítségével az európai uniós tagállamokat szeretnénk bemutatni. Koncz János újságíró neve hallatán esküdni merne az olvasó, tősgyökeres egrivel áll szemben, pedig a szó és kép fiatal mestere nem e város szülötte. Sokan ismerik őt, hisz szakmája e városhoz köti évtizedek óta: 1985-től a Heves Megyei Hírlap, majd a Heves Megyei Nap cikkeit jegyezte. Azon kevesek közé tartozik, akik nem csak szavakba képesek önteni mondandójukat, hanem képekké is formálják. Koncz János, a fotós... Művész, aki fény és árnyék játékával idéz hangulatot, aki a lencsén át új világot lát és láttat, nem szebbet és nem jobbat a valóságnál, egyszerűen a maga módján mást, mint amit én észreveszek. Megáll és megfigyel egy-egy szép tájat, az átfutó felhő borúját, az idegen táj ködbe burkolózó csúcsait, a titokzatos végtelent. Művész, aki nem az emberi arc rezdülésére kíváncsi, hanem a sebezhető táj, a védtelen világ vonásaira. Képei egy-egy másodpercnyi szépség, a változás immár sosem változó paradoxonjai. Gombos Klára Akkoriban kaptuk meg a világútlevelet, és a hozzá való valutakeretet amiből nagyjából Bécsig lehetett elutazni de azért messzebbre is csak eljutottunk valahogy. Akkor még úgy éreztük, hogy egy másik világba csöppenünk, ha átlépjük a nyugati határt. Azóta megváltoztak a dolgok: pár hónap, és egyenjogú tagjai leszünk annak az államszövetségnek, amitől szögesdrótok és aknazárak választottak el. Szeretek utazni, sőt még többet szeretnék, már csak azért is örülök annak, hogy Szegedtől Helsinkiig, Nyíregyházától Dublinig még szabadabban járhatok majd. Magyarországon születtem. Itt nőttem fel, a magyar nyelvnél szebbet, a magyar nőnél gyönyörűbbet senki sem tud mutatni nekem. De honvágyat érzek Korzika után, újra megkóstolnám a polipot, amit Santorini egyik kis öblében sütöttek, álmomban újra látom a svédországi fehér éjszakákat, és London kocsmáiban éppolyan otthonosan érzem magam, mint Lisszabon kávézóiban. Egy magyar vagyok Európában. Európai magyar. Remélem, ezek a képek visszaadnak valamit abból a temérdek szépségből, amit a tágabb hazámban láttam. És remélem, találnak köztük ismerős helyeket, ahol Önök is jártak és bármikor szívesen visszamennének. Akkor: találkozzunk útközben! Mert, ahogy a nagy magyar csavargó, Hobo mondja: "Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál." Koncz János Köszönet a ZF Hungária Kft.-nek a támogatásért.
