Heves megyei aprónyomtatványok 23/H

közelítettek, s ezért nem szükségszerű, hogy a cí- merképek a megpecsételéskor is a pajzsok kereteiben helyezkedjenek el. A címerfestők fantáziáját egyébként legkevésbé a pajzsalakok megválasztása köti meg, annál inkább betartandóak lennének azok a hét-nyolc évszázada kialakult szabályok, amelyek az arany, ezüst mázak, illetve a vörös, kék, zöld, fekete és a természetes színek elhelyezésére, árnyalatoktól mentes alkalmazására, valamint az egyes alakoknak csak a címerekre jellemző stilizált - például nem perspektivikus és árnyékolt - ábrázolására vonatkoznak. E szabályoktól (melyek részleteit itt nem sorolhatjuk fel) először a barokk stílus hatására rugaszkodtak el a címerfestők, és arról az elvről is elkezdtek megfeledkezni, hogy „az viseli a legtöbbet, aki a legkevesebbet viseli".

A pecsétek, a bélyegzők készítésénél történelmileg is kevesebb formai követelmény és hagyomány honosodott meg, annál szigorúbbak náluk a jogi jellegű előírások. Azoknak az ún. hiteles helyeknek (káptalanoknak és szerzeteskonventek- nek) a pecsétjeit, amelyek eredetileg az uralkodói központtól függetlenül bocsáthatták ki mindenki által elfogadott, közhitelű okleveleket, azokat Magyarországon első ízben Nagy Lajos király (1342- 1382) vonta ellenőrzése alá. Általában elmondható, hogy egy pecsét érvényességi köre azonos volt

tulajdonosának jogi hatáskörével. A megyék, a városok és a községek esetében ezért a pecséthasználat az önkormányzati autonómia függvényében változott. A feudális korban ezt a mindenkori törvények vagy egyedi kiváltságlevelek, privilégiumok biztosították. A lovagkor elmúltával, amikor a címerek is elsősorban rangjelzők lettek, ugyanezen az úton történt a címeradományozás is.

1867 után a polgári közigazgatási és jogi átalakulások a megyék és a városok címer- és pecséthasználatát nem érintették hátrányosan. A községi címerek és az azokat tartalmazó pecsétek ellenben a XIX. század végére háttérbe szorultak, amiben a faluösszevonások, a körjegyzőségek alakítása mellett annak is szerepe volt, hogy a kényelmesebb gumibélyegzőkre nehezebb volt egyéni formákat mélyíteni, mint a fém pecsétnyomókra. A századfordulón országosan szabályozták a települések elnevezését, pecséthasználatát, a címereket is engedélyeztetni kellett. Ez jótékony hatással volt az elkészült szimbólumok minőségére, ugyanakkor a legtöbb falu elhagyta régi címerét, illetve a feliratos pecsétváltozat mellett döntött.

A mindenáron központosító szocialista jogelvek eredményeképpen 1949-től két évtizedig semmiféle önkormányzati címer nem létezhetett. 1970 után nyílt meg az út a városok előtt címereik