Heves megyei aprónyomtatványok 23/C
„ ...a kígyó így beszélt az asszonyhoz.” „ Semmi esetre; nem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat. ” Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adottférjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Errefelnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze és kötényt csináltak maguknak. ” A Teremtés könyve 3,4-1 Ön(fel)ruházás és design A ruha a természet ellentéte, a mezítelenség a természetes állapot. Éva segedelmével felnyílt szemünk kívánja ezt is, azt is. A ruha szándékaink szerint sokféle célt szolgálhat. Védelmet nyújt; segít tartani a testmeleget, szigetel a forróságban, szárazon tart, káros sugaraktól oltalmaz. Reprezentál; anyagi erőket, „ hovatartozástudatot”, gondolkodásmódot. A test (fel)ruházása, a művészet eszköze is lehet. A hétköznapok embere ezzel nem gondol, csak illő és kellemes burokra vágyakozik. Mert a polgári mentalitás szerint „ ruha teszi...”. A huszadik század végére feloldódott, eltűnt az újkori Európa öltözködési sémája, miszerint a nők pávák, a férfiak pingvinek. Elmosódtak a határok a nemek, de az ünnepek és a hétköznapok viselete között is. Nagy szerepe lehet az egyéniségnek, mégis időről időre uniformisszerű öltözetek hódítanak és tüntetik el a személyiséget. Ez sokszor azonos ideálképmásokhoz való tömeges hasonulás eredménye. A bűnbeesés óta felnyílt szemek számára láttathatja mindenki ama eszményképet, amit saját fizikai megjelenéséről kialakít. E spontán sokféleség sok meglepetést, örömöt, de kínos pillanatot is okozhat az ön(fel)ruházónak. Minden időben jelen volt és van, a karikatúrává torzított személyiségkép burok a rossz ruha, azaz kosztüm. Itt lányok beszélnek magukról, heten vannak, hétféle világ ugyanabban az univerzumban és időben. Azonosságaik és különbözőségeik szembetűnőek. Beszélnek magukról szavakkal és választásaikkal. Választanak tárgyakat, eszközöket, felszerelést, színeket, anyagokat, formákat, olyan holmikat, amik szívük szerint valók, vágyaikat tükrözik, elképzelt önképüket, önképmás formálásuk irányait. Kihívóan vagy feszengve, de testükön viselik önismeretük, önfélreértésük, mentalitásuk jelvényeit: ruhát, ékszert sminket. A világ számára leadott híradás mindez. Testükön viselt eszközeik a tudatos és ösztönös elemek keveredéséből szerveződik. Testük takarója, éke, olykor fegyvere az, mit magukra kívánnak. Testük, - a tér amit a világban kitöltenek, elfoglalnak, - kiegészül ezekkel. Vágyható a természet szerinti meztelenség állapota is, de mégis kell a burok, a minőségi csomagolás. Választásaikhoz önismereten túl készség, invenció, s nem kevés lelemény kell. Figyelemfelkeltő praktikáik, mesterkedéseik szórakoztatóak és sokszor lenyűgözően szellemesek. Mindenki alakíthat magán öltözetével, de csak kevesek tudják ezt igazán jól, eredményesen. A bibliai értelemben „ felnyílt szem” még nem egyenlő a helyes látással, csak látjuk a jót és rosszat, de az ember nem mindig tudja a kettőt megkülönböztetni egymástól. Ez a tervező (designer) pillanata, ekkor lép be ő a lányok és a kosztümök paradox világába. Láthatóan nagy gonddal előkészíti a munkát, meg- és kiismeri alanyait, és a lehető legjobban fejti meg karakterüket. Azt keresi, ami erősíti személyiségüket, az illeszkedőt, formai és szellemi értelemben is. Stílust szándékozik adni a személyiségnek, lélekben beléköltözik kicsit modelljébe. A jó (fel)ruházó azonosulási készsége a modellel mindent eldönt. Hasonló feladatot old meg, s akként, mint egy belsőépítész, aki keresi az architektúra (test) kitöltésére (felruházására) a legmegfelelőbb formákat, anyagokat, színeket. A designernek úgy kell látnia és alakítania a test burkát, miként az isteneknek „ akik ismerik a jót és a rosszat’’, hiszen az embernek új arcot, formát adni, azt alakítani a teremtés megkísértése kicsit. Lengyel László
