Heves megyei aprónyomtatványok 21/SZ
AJ AN LAS Kezdetben volt az ember, a primitív, az egy személyben vadász, kézműves, építőmester, kuruzsló, varázsló. A ma darussá, asztalossá, oktatóvá tanítóvá és tanárrá, szobrásszá és grafikussá, és textilessé darabolja e hajdan volt teljességet. Aki esztergál, az nem sző. Aki levelet fogalmaz naphosszat egy hivatalban, az ritkábban hallja a fűrész fába harapó hangját. Aki számára a föld nehéz szaga jelenti az otthon illatát, az nem ismerheti személyesen a toronyházak építőinek meg-megszédülő gyönyörűségét. Áthidalni e töréseket, pótolni mindazt a hiányt, amit a mások meg nem élt, meg nem élhető, izgalmas, vonzó élete okoz, mindehhez a művészet segítsége régtől fogva nélkülözhetetlen. Hiszen az embert már tegnap sem és tegnanelőtt sem elégítette ki saját, sok korlátú maga élete. A jelen munkamegosztása minden eddiginél rangosabb helyen jelöli ki a művészetet a társadalomban. Természetes is ez, hiszen a kultúra, a szépség éhe ma már mindinkább valóság. Ám nem mindegy, hogy mi az, amit annak láttatunk. .. Ezért oly nagyjelentőségű, hogy hazánk immár harmadik alkalommal, idén ismét bekapcsolódott a Képzőművészeti Világhét eseménysorozatába, amelynek legfőbb gondolata ezúttal azt a kérdést feszegeti, hogy az alkotók; a képző-és iparművészek miként tudják kiteljesíteni vállalt feladatukat. Ma már kétségtelen, hogy a világ átalakításában az anyagot gyúró munkásnak, parasztnak, az alkotásaival a szellemet tágító, formáló művész méltó társa. Ma már, egyre inkább egyszerű mindennapjainkban is óhajtjuk a szépet, amely tiszta tükörképet mutatván a valóságról segít teljessebbé emberibbé tenni az embert. A szépet, az esztétikusát, amely éppúgy megelevenedhet egy tiszta ívű bútorsoron, egy magakellető plakáton, egy épület derűs, vagy komoly homlokzatán, mint a festő vásznán, vagya keramikus pörgő korongján. A szépet az esztétikusát, amelynek helye van a nappali szobákban, éppúgy mint a múzeumok, kiállítótermek falain, a lakások belsejében éppúgy mint utcákon, tereken, az apró falvakban, nagyközségekben, éppúgy mint a városokban. Füzesabony a világhét alkalmából immár harmadízben kínál otthont a Heves megyei Képzőművészek Őszi Tárlatának... A hevesi tályon dolgozó, alkotó képzőművészek immár harmadízben mutatják be a nagyközség közönségének egy esztendő termésének legjavát; festményeket, szobrokat, kisplasztikákat. Ha rögös úton is, de hagyomány teremtődött e nénány év alatt. Oly hagyomány, amelyet nemcsak lehet, de kötelesség is ápolni. Felelősség ez mindkét részről, A kultúra hordozóinak, és mecénásainak fölemelő felelőssége. Németi Zsuzsa
