Heves megyei aprónyomtatványok 21/SZ

BRITTEN: NÉGY TENGERI KÖZJÁTÉK A PETER

GRIMES c. operából.

Tételek: I. Virradat

II. Vasárnap reggel

III. Holdfény

IV. Vihar

Benjamin Britten első operáját, Peter Grimes című művét 1945-ben mutatták be Londonban. Az opera története egyik angol tengerparti városka lakóinak életéről szól. „Operámban azoknak a férfiaknak és nőknek örök harcát igyekeztem kifejezésre juttatni, akiknek minden életmegnyilvánulását a tenger határozza meg.” A négy tengerkép a Peter Grimes négy zenekari előjátékát, ill. közjátékát foglalja magában. A kompozíció a tengerről szól, annak minden szépségéről és könyörtelenségéről. A muzsika eseménysora — progra- matikus jellege ellenére — mégis mindvégig a szigorú zenei szerkesztés szerves kereteibe illeszkedik.

DOHNÁNYI ERNŐ: Gordonkaverseny, Op. 12.

Dohnányi Ernő (1877—1960) világhírű magyar zongora- művész, karmester, zeneszerző és pedagógus volt. Zongoraművészi tevékenysége mellett állandóan foglalkoztatta a zeneszerzés, muzsikája a német romantika nagymestereinek, elsősorban Brahms zenéjének hatása alatt állott. Kamarazenéje jelentős és általános feltűnést keltett, sok sikert hozott már a fiatal zeneszerzőnek. Bár távol állt Bartók és Kodály művészi célkitűzéseitől és zeneszerzői stílusától, mint karmester szívesen és gyakran vezényelte nagy kortársai műveit. A század első évtizedében, zeneszerzői munkásságának csúcspontján írta Gordonkaversenyét, amelynek muzsikája a nagy romantikus hagyományokat idézi. Ritkán hallható művét nagynevű kortársai gyakran játszották Európa jelentősebb városainak hangversenytermeiben.

DEBUSSY: Fantázia zongorára és zenekarra.

Debussy zongorára és zenekarra írott Fantáziája a fiatal szerző egyre egyénibb hangon jelentkező alkotói korszakában íródott. A Wagner muzsika rajongója, az új francia irodalmi törekvések és a skandináv irodalom és zenekultúra tisztelője, az oroszországi felejthetetlen benyomások fiatal prófétája jelentős művet komponált Fantáziájában. Ebben, a szabadon kezelt zenekari kísérettel ellátott nagyméretű zongoradarabban már feltalálhatóbb a szerző későbbi törekvéseinek halvány vázlata, úgymint a szabadon szárnyaló zenei képzelet, a gazdagon árnyalt zenekari hangszerelés, a tovatűnő benyomások és látomások zenei kifejezése és szokatlan technikai nehézségeket támasztó zongorakezelés. A méltatlanul háttérbe szorult, Debussy kései stílusára alig jellemző kompozíció dallam, harmonia, ritmus és hangszín-szépségei már sejtetik a mester nagy alkotói korszakának minden erényét.

21