Heves megyei aprónyomtatványok 21/C
A MEGYEI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT tisztelettel meghívja KENGYEL ZOLTÁN festőművész kiállítását a, és a kiállítás ünnepi megnyitójára a Megyei Művelődési Központ nagytermébe. 1971. február 19-án 12 órára. A kiállítást Noszticzius Ferenc, az MSZMP Heves megyei Bizottságának munkatársa nyitja meg. Megtekinthető: hétköznapokon 10—18 óráig, vasárnap 14—18 óráig. Heves Megyei Népújság 1970. április 23., csütörtök: ,,MŰTERíMLÁTOGATÁS KENGYEL ZOLTÁNNÁL ’ . . A Szalajka „fővárosa" ez a kedves, a hegyvidéki falvak minden romantikáját magába gyűjtő Szilvásvárad adott otthont és csöndes egzisztenciát Kengyel Zoltánnak, a megye mú- vészgenerációja egyik rokonszenves egyéniségének. Műtermében — az iskola melletti pedagóguslakás egyik barátságos helyiségében — beszél gettünk. „Nehéz helyzet ez! Szóban elmondani azt. amit képekben kellene! — Gyermekkoromtól a hegyek között élek. Máramarossziget, Toka], aztán másfél év az Alpokban. Tagadhatatlan, hogy ezek az élmények határozták meg a továbbiakat! A hegyek konstrukciós szerkezete és atmoszférája foglalkoztat. S az is, hogy ezt a kettőt együtt sikerüljön ábrázolni. S úgy festeni, hogy ha nincs is a képen figura, — alig festek embert — akkor is érezze aki nézi, hogy benne van a képben, éli azt a hangulatot amit én." A „tárlatvezetés" szünetében visszaereszkedünk a hétköznapokba. A tőmondatokból az eddigi életút tartalomjegyzéke összeáll: a pedagógiai főiskolát végzett rajzszakon Gergely Pál és Adler Miklós tehetséges tanítványaként. A Sző- nyi István művésztelepen Hincz Gyula korrektúrái segítették. 1956-ban került Szilvásváradra tanítani. Tagja a Képzőművészeti Alapnak, számos kiállításon vett részt. — „Jó itt élni — mondja a művész. Csak kissé messze vagyok a várostól, a szakmai társaktól, a szellemi partnerektől. Pedig érzem a kort, a feszülő gondolatokat, s igyekszem a magam módján értelmezni ezeket. Azt tartom, hogy ha az ember visszajut a természethez, újra meg újra innen indul magasabbra. — nagyot alkothat .. (Részlet Kátai Gábor cikkéből.)
