Heves megyei aprónyomtatványok 20/M
Csak a dolgozó tömegek széles, egy erőteljes baloldalra támaszkodó összefogása kényszerítheti ki a gazdaságpolitika megújítását és annak végrehajtására alapozva a dolgozó nép, a fiatalok és öregek érdekeinek következetes érvényesítését. Magyar Szocialista Munkáspárt A PRIVATIZÁCIÓRÓL ÉS A TULAJDONRÓL A privatizáció célja és lényege: a tőkés társadalmi-gazdasági rendszer visszaállítása A kulcsszó: a tulajdon! De mi a tulajdon? A kérdésre a jog és az erkölcs nevében-jegyében fogalmazott válaszok nem feltárják, hanem elfedik a lényeget: a tulajdon társadalmi-gazdasági meghatározottságát, igazi tartalmát. A jogi válasz a római jogra nyúl vissza, s a tulajdon a magántulajdonnal azonosul, amely örök kategóriaként, mint öröktől való és ö^pkké tartó jelenik meg. Elvont meghatározása, karakterisztikus jegyei a modern polgári jogban is a magántulajdon kizárólagos, abszolút jellegét hangsúlyozzák. A tulajdonos tulajdonával korlátozás nélkül rendelkezik, birtokolja, használja, gyümölcsét élvezi. A polgári szociológia hangsúlyozza, hogy a magántulajdon az egyén létbiztonságának, társadalmi presztízsének, jövedelmi pozíciójának az alapja. A modern kapitalizmus által óriásira fejlesztett termelőerők globális jellegű társadalmi és a természeti környezetet fenyegető problémákat idézett fel, amelyekkel szembesült az állam és a jog is. Az emberiség altalános érdekei, a tőke közös érdekei, a magántulajdont korlátozó, működését szabályozó tényezőként jelennek meg, s ezzel számot kell vetnie a modern polgári jognak is. Az állam gazdasági szerepe, a jog eszközeivel a tulajdonviszonyokba való beavatkozás célja, módja, mértéke, ezért ajelenkori társadalmi-politikai küzdelmeknek is a közepppontjában áll. Az emberiség történelmét végigkísérő osztályküzdelmekben az elnyomott, kizsákmányolt tömegek a javak igazságos elosztását követelve, a szabadság, az egyenlőség jelszavát tűzve zászlajukra, a mindenkor uralkodó, elnyomó osztályok tulajdona, a magántulajdon ellen szálltak síkra. Harcaik, követeléseik utópisztikus elképzelésekre támaszkodtak, általános erkölcsi elvekből indultak ki, gyakran vallásos köntöst öltöttek. A marxizmus adott tudományos fegyvert a munkás- osztály, a dolgozó tömegek kezébe, tette a szocializmust utópiából tudománnyá. A tulajdon kérdése is új megvilágításba került. A tulajdon a társadalmi-gazdasági fejlődés terméke, és lényegét, meghatározó vonásait csak a társadalmi-gazdasági formációk viszonyainak elemzése, fejlődéstörvényeinek a feltárása révén lehet megvilágítani. A tulajdon ugyanis nem az ember és a tárgy viszonya, hanem a tárgyak kapcsán emberek közti viszony, méghozzá nem elszigetelt, elvont individuumok, egyének közti viszonyról van szó, hanem meghatározott társadalmi-gazdasági kapcsolatrendszerben elhelyezkedő emberek viszonyáról. A tőkés gazdaság fejlődéstörvényeinek feltárása, a munkaértékelmélet kidolgozása, az értéktöbblet, a profit keletkezésének megvilágítása fényt vetett a tőkés gazdaság alapját képező tőkés magántulajdon lényegére is. A termelési eszközök tőkés magántulajdona azt eredményezi, hogy a munkaerő és a termelési eszközök összekapcsolása a termelési folyamatban csak a munkaerő eladása révén, a tőkés-bérmunkás viszony keretében valósulhat meg. A tőke történelmi, eredeti felhalmozása vérben, szennyben, verítékben történt, de önfejlődése révén, saját törvényei szerint működve gyarapodott, sokszo- rozódott, terjedt, vetette maga alá a korábbi termelési formákat, hódította meg a világot. A tőkés magántulajdon ma — lényegében — felhalmozott értéktöbblet, az újratermelési folyamatba visszaforgatott profit. Nem a szorgalom, a takarékosság, a vállalkozói lelemény, az innovációs képesség stb. jutalma, hanem a bérmunkásokból kisajtolt profit. Választ adni arra, hogy mi a tőke, a tőkés magántulajdon, hogyan keletkezett és miként realizálódik, annyit jelent, mint feltárni a kapitalizmus, a tőkés termelési mód fejlődésének, működésének a törvényeit. És ezek a törvények a tőkés társadalom objektív viszonyaiban gyökereznek, nem függnek akaratunktól, s attól sem változnak, ha a pápa felszólítja a tőkés vállalkozókat, hogy tevékenységükben vegyek figyelembe a keresztény erkölcsi elveket. Ez annyit jelent, mintha arra szólítanánk fel a parasztokat, hogy az Úr dicsőségére ne tavasszal, hanem karácsonykor vessenek. Aki a felszólítást követné, annak földi jussa a csőd, jutalma az egyház áldása lenne. A hatalom új birtokosai, a kormány és a parlamenti támasza, de liberális ellenzéke is döntő, mindenek felett álló céljának tekinti, hogy a politikai rendszerváltást megszilárdítsa a társadalmi-gazdasági rendszerváltással. Ennek legújabb receptjét a pénzügyminiszter kormányprogrammá emelt javaslata adja. A program „fordulatszerű áttörést” irányoz elő ,,a magántulajdonosi rendszer kialakításában”. Az állam elsődleges funkcióját a „tőkeviszonyon alapuló piac- gazdaság” jogi és intézményi kereteinek kiépítésében látja. A program alkotói tudják és ki is mondják: „A vi- lággazdasagba integrálódó piacgazdaság a társadalom önálló, saját törvényszerűségei szerint működő alrendszere". Csak azt hallgatják el, hogy ennek az „alrendszernek” a jellege határozza meg végül is, hogy milyen társadalommal van dolgunk, milyen társadalomban fogunk élni IA Magyar Köztársaság kinek az állama, melyik osztály hatalma lesz? A kiépülő demokrácia kinek a képviseleteként, mit fog szolgálni? A program válaszának tekinthetjük ezekre a kérdésekre, hogy társadalmi és gazdasági érdeknek nyilvánítja,,. . .egy széles körű magántulajdonosi és magánalkalmazotti középosztály megteremtését”, amelynek rendeltetése: legyen támasza „a stabil és demokratikus politikai berendezkedésnek”. A nagy történelmi „visszarendeződés”, a tőkés restauráció államának nem lehet támasza a munkásosztály, a saját munkájából élő falusi dolgozó, a bérből, fizetésből élő értelmiségi, alkalmazott. S még azt kell tudni, hogy azok a törvények, amelyek szerint a tőkés piacgazdaság működik, eme „alrendszer” saját törvényszerűségei a kíméletet nem ismerő konkurenciaharcban érvényesülnek: a profithajsza, a kizsákmányolás, a tőkekoncentráció és -centralizáció — középrétegeket is sújtó —, a monopóliumok uralmát kitermelő törvényszerűségei. Ezért igaz, hogy a jövő kulcsszava — a tulajdon. Magyar Szocialista Munkáspárt 8 Kiadja: MSZMP Propaganda Munkacsoport Felelős kiadó: Hajdú József Egri Nyomda, Eger — Felelős vezető: Kopka László igazgató
