Heves megyei aprónyomtatványok 20/L

FIGARO: Lehet-e az én sorsomnál különösebbet találni? Senkifia voltam, haramiák raboltak el, annak neveltek engem is, de elborzadtam tőle, tisztességes életet akartam élni, — mindenütt elutasítottak! Összetanultam vegytant, patikusságot, sebészetet, de még egy nagy úr protekciójával is csak nehezen jutottam addig, hogy kézbe kaphassam az érvágó kést — mint lódoktor. Megelégelve a szegény beteg barmok bűsítgatását, ellenkező irányba csaptam, nyakig ugrottam az emberek vidámításába, színpaddal kísérleteztem. Kötöttem volna inkább föl magam! (...) Ha nem lehet lealacsonyítani a szellemet, a bosszú mindig az, hogy elbánnak vele. Szemem kopog az éhségtől, a házbért sem tudom kifizetni. Messziről már láttam a végrehajtót, úgy összerázkódtam, hogy — magamhoz tértem! Vita folyt a vagyon természetéről. Mivel, szerencsére, elmélkedni még olyan dolgokról is lehet, aminek az ember nincs birtokában: írtam egy értekezést anélkül, hogy egy vasam lett volna, a pénz értékéről és a "tiszta" jövedelmekről. (...) Közgazdasági visszavonulásom alatt Madridban új törvényt hoztak az áruforgalom szabadságáról, beleértve a sajtótermékek szabad forgalmazását is és hogy azzal a feltétellel, ha írásomban nem beszélek sem a ikormányzatról, sem a politikáról, sem a vallásról, sem a közerkölcsökről, sem a nagyfe- jűekről, sem a vagyoni viszonyokról, sem a nemzeti színjátszásról, sem a többi látványosságról, sem senki olyanról, aki fontosnak tart valamit, sem semmi olyanról, amit fontosnak tart valaki, ez esetben mindent szabadon kinyomtathatok, mindössze két, három cenzor elnéző felügyelete mellett. (...) Könnyen magas nyeregbe kerülhettem volna, kezdtem már érteni, hogy a vagyonszerzéshez nem tudás kell, hanem úgynevezett élni-tudás. De hát

— jóllehet köröttem mindenki csalt, fosztott, rabolt, fura módon csak tőlem mégis azt követelték, hogy becsületes legyek

— megint rá kellett fizetnem! (...) Kénytelen-kelletlen futom utam, öntudatlanul léptem rá. És eldöntöttem: mégse jószántamból fogok lelépni róla. Virággal borítottam, ha tellett — a jókedvemből! Jókedvemből, mondom, noha egyáltalán nem tudom, enyém-e ez a kedv és jobban enyém-e, mint más, mint például ez az én, amellyel annyit foglalkozom. Ismeretlen részecskék alaktalan összetétele, valami tehetetlen, idétlen élőlény, bolondos ösztön-állat, élnivágyó, heves ember, aki már érti ízlelni a gyönyört és végigcsinálni minden mesterséget, hogy megéljen, itt úr, ott szolga, ahogy a szerencse kereke fordul, aki, ha a hiúság hajtja: nagyratörő, ha a szükség hajtja: iparkodó, bár legfőbb öröme a ... heverés! Ékesszóló, ha szorul a kapca; költő,