Heves megyei aprónyomtatványok 20/K

Egyébként decemberben Szolnokon megnyertek egy teremtornát. A Metri- pondnak 8, az Egernek 7 góllal (kettő ellenében) terhelték meg hálóját. Vagyis: teremben virtuózok. A Békéscsaba a Népújság-kupára a következő kerettel érkezik: Gulyás, Baji (kapusok), Szenti, Fabulya, Mracskó, Belvon, Csanálosi, Csató, Kanál, Pásztor, Zsinka, Miklya, Zahorán, Horváth L., Major S., Major L., Takó (mezőnyjátéko­sok). Egy Vígh Tibi ma is elkelne Vígh Tiborral legutóbb egy évvel ezelőtt, a Népújság teremlabdarúgó- tornáján találkozhattak az egri szurko­lók. Már akkor tudta, hogy — ha sem­mi rendkívüli nem jön közbe — akkor az azt követő idényben ő ül vezetőe­dzőként a Békéscsaba kispadjára. Nos, azóta, mint nyilatkozataiból ki­derült, megjárta a mennyet és a poklot. Csapata meglehetősen változékonyan szerepelt a bajnokságban. Az egri szurkolók természetesen fi­gyelemmel kísérik az „egykori” egriek csapatainak mérkőzéseit. Ezekről mindig sokat hallani a stadionban mérkőzések előtt vagy közben. Egyre többször idézik a Barta — Vígh — Márta csatársor „hőstetteit”, akik an­nak idején ontották a gólokat. Volt egy idény — igaz, az NB Ill-ban -, amikor több mint száz gólt rúgtak, úgy nyertek bajnokságot. Annak is egyszerű a magyarázata, hogy miért gyakori beszédtéma ez még manapság is. Kevés ugyanis a valódi egyéniség a labdarúgópályákon. Egy olyan csatár, mint mondjuk Vígh Ti­bor volt. Számára már az sem kis elis­merést jelent, hogy mindig összehoz­ták Gerd Müllerrel, a nyugatnémetek valamikori gólkirályával. Mindkettő­jükre jellemző volt ugyanis, hogy kint­ről úgy tűnt, mintha csak hosszú fél­órákig téblábolnának a pályán, de az­tán elég volt mindkettőjüknek egy-egy villanás, amelyek olyan gólokat ered­ményeztek, ami vastapsra ragadtatta a publikumot. Nem kis elismerést jelenthet továb­bá az sem számára, hogy alakításait, góljait még ma sem felejtették el Eger­ben, s bizony, joggal sóhajt fel egy em­berként a publikum: egy Vígh Tibi ma is elkelne. 6

Next

/
Thumbnails
Contents