Heves megyei aprónyomtatványok 20/K
6G!'RM\" Hat évtized dicsősége Az egri úszó- és vízilabda sport ugyan már századunk második évtizedében bontogatta szárnyait a nagy történelmi viharok — az első világégés, a Tanácsköztársaság, majd a nyomába lépő fehér terror — azonban gátolták a zavartalan fejlődést. A hevesi megyeszékhely földjéből feltörő sportolásra rendkívül alkalmas hőmérséklé- tű víz lépéselőnyt jelentett az ország többi részével szemben, ahol a legtöbb helyen nem voltak meg a hasonlóképp kedvező feltételek. Az egyre pezsdülő és mind izmosodó vízisportok sürgető igénnyé tették, megyeszékhelyünkön egy európai színvonalú versenyuszoda felépítését, amelynek átadására 1925 tavaszán került sor Bárány Géza és Márkus Béla tervei alapján. Az új, akkoriban korszerűnek számító létesítmény hosszú évekre nagyszerű hátteret biztosított a két sportág felfelé ívelő pályájának. A már öreg korának napjait pergető, a hatvanadik évén is túllévő építmény azóta kontinensünkön, sőt szerte a világban nem csekély hírnévre tett szert, amin — áttekintve történetét — nincs is mit csodálkoznunk. Ha — akárcsak futólag is — végigpásztázzuk a több mint félévszázados múltját, megannyi ismert úszó, vízi- labdás és edző egyéniség nevével találkozhatunk. Mindjárt az első helyen kell említeni Tarzan azaz Johny Weismüller nagy ellenfelét Bárány Istvánt, aki az 1928-as amszterdami olimpián az európai úszók közül elsőként vágtázta végig egy percen belül a 100 m-es távot, s ez az ezüstéremhez volt elegendő. Sikerének emlékét márványtábla őrzi világklasszissá érésének színhelyén. A hosszú sort ő nyitotta meg, és utána már szinte se szeri, se száma az országos viadalokon, sőt határainkon túl is dicsőséget szerző egri sportolóknak. A teljesség igénye nélkül, csupán a legnagyobbakat említve: a Bitskey testvérek, Szigritz Géza, Válent Gyula, Kádas Géza, Utassy Sándor, Katona József és Fodor Agnes gyűjtögették szorgosan a babért. Jogos bükszkeséggel emlékezhetünk a vízipólósok — azóta is némi nosztalgiával emlegetett — első osztályú bajnokságban elért harmadik helyére, és Pócsik Dénes tokiói olimpián szerzett aranyérmére. A sokat látott vén falakra nem hozott szégyent az egymás követő generációk itt nevelkedett többi tagja sem. Méltán jár ki az „öregnek” a tisztelet. . . .
