Heves megyei aprónyomtatványok 20/I
BEETHOVEN: Esz-dúr szonáta,op. 12. No. 3. A barokk és kora-klasszikus mesterek módszerétől teljesen eltérően Beethoven alaposan megváltoztatta a hangszeres szonáták jellegét. A szólóhangszerre írott szonáták (zongora) műfajának fokozatos megváltoztatásához hasonlóan módszere a hegedű-zongora, gordonka-zongora szonáták esetében is érvényesül. Az első három hegedű-zongora szonáták közül sorrendben a harmadikban az Esz-dúrban már érvényesül teljes mértékben az újítás sajátossága. A két hangszer egymással egyenrangú „koncentráló” viszonyba kerül, csak ritka esetben játszanak szólamaikban „kísérő” szerepet. Az I. tétel — Allegro con spirito — lendületes muzsikája, témáinak jelentősége már az érett szonátaforma kidolgozási feszültségeit tárja a hallgató elé. A lassú tétel II. Adagio con molt’espressione — muzsikája az egyre nagyobb jelentőségű lassú tételek hangulatát jelenti be, bensőséges hangja, valósággal az emberi beszéd deklamá- ciós árnyalataihoz közelítő hangvétele ritka pillanatát őrzi az emberi érzelmek zenébe átültetett megszólaltatásának. A III. tétel — Rondo. Allegro molto. — asiszimetrikus hangsúlyokkal telt feszes táncritmusú muzsikája a jelentőségében megnőtt, jelentős zenei mondanivaló méltó fináléja. BARTÓK: Hegedűszóló-szonáta Yehudi Menuhin kérésére készült el alig egy év alatt Bartók Béla Hegedűszóló-szonátája, a hegedűirodalom egyik legjelentősebb remekműve. A barokk hagyományok tisztelője, Bartók Béla a tételek elrendezésével utal a forma és műfaj legnagyobb mesterére Bach-ra, akinek hegedűszóló-szonátái és partitái nemzedékek technikai és zenei képzettségének alapjait képezik és ezen kívül a magyar származású Joachim József honosította meg előadásukat, szinte kötelezővé téve a remekműve kfelidézését minden hegedűs részére. Bartók Szólószonátájának I. tétele — Tempo di ciaccona — a barokk stílus népszerű táncát idézi teljesen új harmóniai megfogalmazásban. A II. tétel — Fúga — az egyetlen négyszólamú sezólóhegedűre írott fúga a hegedű irodalmában. Előadási és technikai nehézségei a hangszer egyik legigényesebb darabjává teszik. A III. tétel — Melódia — jellegzetes hangvételű egyetlen széles ívű dallam, a nagy magányzenék egyik legtragikusabb hangvételű muzsikája. A IV. tétel — Presto — összegezi az eddig elhangzottakat: a szerző gyors tempójú üres kvinttizenhatodok bevezetése után ezt refrénként felhasználva visszaidézi az előző tételek témáit. 17
