Heves megyei aprónyomtatványok 20/I
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Az akvarell műfajának történetéről szólva, óhatat lanul Karinthy egyik paródiájának kezdete jut az eszünkbe: „már a régi görögök is ismerték...” Igen. még távolabb menve, már a régi egyiptomiak is ismerték az akvarellt, azaz magyarul a vízfestés technikáját. A legrégibb emlék, az ún. Halottak Könyve papiruszain (az i. e. 1 évezredből) a máig nem fakuló színekkel, aprólékosan festett jelenetek vízfestéssel készültek. Görög készítésű emlékek nem maradtak ránk, de ismerünk késő római emlékeket — s a kezdetektől a folyamatosságot a kéziratok, majd könyvek miniatűréi tartották fönn, melyek az akvarellel rokon gouache technikával készültek. Így ez a műfaj a könyv- nyomtatás és grafikai sokszorosítás elterjedéséig tu lajdonképpen illusztratív jellegű volt; a középkori kódexek ornamentális díszei vagy magyarázó képei mindig a szöveg függvényei. Ugyanekkor — mint erre a jelenségre másutt is akad példa — gyakran a képek kis mérete több lehetőséget nyújtott a művész egyéni kezdeményezései számára, mint az úgynevezett „nagy művészetek”. Mint több más kis műfaj, a reneszánszban kezdett az akvarell és a gouache is önállóvá válni. A reneszánsz mesterek természet után és nem festőkönyvek rögzített szabályai, előírások szerint dolgoztak — így magától értetődő, hogy műveikhez számtalan előtanulmányt készítettek. Ekkor vált szokássá a vázlatolás, egy-egy tájrészlet, alak, csoport vagy akár ötlet gyors feljegyzése rajzban vagy a színeket is visszaadó vízfestékkel. Ha mindenképpen a mai értelemben vett akvarell megteremtőjét, atyját keressük, akkor Albrecht Dürer (1471—1528) nevét kell megemlítenünk, akinél a vízfestés már többet jelentett, mint egy-egy nagyobb mű előkészítését. Akvarelljei egy része tanulmány jellegű, ilyen az Őzfej, a Szarvasbogár vagy a nagyon közismert, lapuló nyulat ábrázoló képe. Nagy számban készített azonban — korában egyedülálló módon — tájképakvarelleket is, ezek mindegyike önálló, kész alkotás, amelyek csak így és ebben a műfajban képzelhetők el és már teljesen elszakadtak a vázlatszereptöl. Nem követhetjük az akvarellfestés útját a továbiak- ban sem részletesen, csak még annyit említhetünk meg. hogy a XVIII. századi Angliában kedvelték és magas fokon művelték ezt a műfajt: ragyogó, levegős tájképek születtek Turner, Constable, majd később Bonington ecsetje nyomán. A XIX. század és századunk egyetemes művészetéből számtalan példát említhetnénk 4
