Heves megyei aprónyomtatványok 20/I

1968-tól minden második évben augusztus 20-án, ünnepi kiállítás nyílik Egerben, a Gáronyi Géza Színház előcsarnokában: országos akvarell beinnálé.

Művészetpolitikánk általános tendenciája, hogy megtartva a főváros vezető szerepét, nagyobb vidéki kul- túrcentrumokba telepítjük egy-egy képzőművészeti műfaj jelentős, válogatott seregszemléjét — evvel is biztosítva képzőművészeti életünk egész országot átfogó egészséges vérkeringését.

így kapott helyet a grafika Miskolcon, a textil Szombathelyen, a kisplasztika Pécsett, a zománc Salgótarjánban — hogy több példát ne említsünk —, s így vállalta Eger az akvarell biennálék rendezését.

Az ilyen jellegű kiállítások meggyökereztetésénél, or- országos fórummá fejlesztésénél ritkán számolhatunk helyi bázisra, olyan mértékű vagy jelentőségű korábbi helyi munkásságra, mely magától értetődővé tenné a választott műfaj patronálását.

A műfajbiennáléknak mindig kicsit betelepített jellege van, és hogy milyen gyorsan tekinti magáénak egy város közönsége — az függ magától a műfaj jellegétől, sajátosságától is.

Tetszetősebb technikájú, most bontakozó vagy éppen már megbecsülésnek örvendő és közkedvelt műfajt könnyebb befogadni, mint olyant, mely nem rendelkezik efféle helyzeti energiával. Az akvarellről pedig köztudott, hogy az utóbbi idők magyar festészetének perifériájára szorult — úgy a művészek, mint a közönség bizonyos idegenkedéssel kezelik.

Talán kevesebben művelik értéssel ezt a szép és hálás műfajt, talán a művészek sem ismerik fel mindig, hogy a vízfestés technikai határai tágíthatok és nincsenek olyan műfajok, melyek ne lennének alkalmasak új mondanivalók kifejezésére, csak meg kell hozzá az új kifejezési formát is találni.

Másrészt maga a műfaj technikai adottságai, látszólagos könnyűsége is tágabb lehetőséget nyújt arra. hogy hozzá nem értő, dilettáns kézben szórakoztató játékká váljon a vízfestés, puszta ügyeskedéssel mutatós képecskék szülessenek. Még maga a művészettudomány sem mindig mér azonos mércével, bizonyos részrehajlás a „nagy műfajok” javára még ott is ta2