Heves megyei aprónyomtatványok 20/A

1798-ban Kitaibel Pál, a híres botanikus és mine- rológus tanulmányozta a parádi vizeket.

A Párádtól délre fekvő völgyben fakadó Clarisse- forrást Lengyel Béla dr., egyetemi tanár vegyelemezte 1883.-ban. Ennek vize a Csevicénél jóval kevesebb szénsavat, hidrokarbonátot és ként tartalmaz, azonban magas vastartalmú (20,1 mg/lit.), íze igen kellemes és üdítő, de nem tárolható és szállítható a vas bomlása miatt. Vastartalmánál fogva használják a vérképzés fokozása vérszegénységnél, kivérzetteknél gyomor- operáltaknál, idült vastagbélhurutos betegeknél.

A parádi völgy nyugati végén a Széchenyi-hegyből fakad a „Csevlce-víz”, amely Parádi víz néven kerül forgalomba. Már az 1800-as évek elejétől kezdve használják. A kénes, szénsavas ásványvizet külföldön is ismerik. E forrásvíz szénsavat (2291,5 mg/1), hidrogénkarbonátot 1470 mg/1) kénvegyületet (289 mg/1) és egyéb ásványi sókat tartalmaz. Igen jó hatású gyomor-, máj-, epebetegeknél. Megköti a soksavúaknál a fölösleges gyomorsavat, viszont a savhiányos betegeknél enyhe savtermelést indít meg. Elősegíti az emésztőnedvek elválasztását, élénkíti a bélmozgásokat és epehajtó hatású. Használatával rendeződik az emésztés, javul a közérzet, fokozódik az étvágy és kedvezően áthangolódik az egész szervezet.

Az István-forrás vize borvízhez hasonló, kevésbé kénes, nagy szénsavbőségű, kellemes ízű, üdítő hatású ásványvíz.

6