Heves megyei aprónyomtatványok 19/N
szegélye mentén épített kőfallal vették körül a templomot és a mellette lévő temetőt. A török hódoltság korában erősen megrongálódott, majd kijavítgatott templomot a XVHI. század közepén építették fel a mai barokk alakjában. A pilléreket és az oszlopkötegeket elbontották, így a belső tér egyhajóssá alakult. A meggyengült középkori falakat az új boltozat terhet is viselő pillérekkel támasztották meg. A keleti zárófalat elbontva új, tágasabb szentélyt alakítottak ki, a meghagyott nyugati zárófal elé pedig tornyot építettek. A hajó belső terét a szentély szintjének magasságáig feltöltöt- ték, elrejtve a korábbi épület maradványait. Az első templomból - két végén megcsonkítva és befalazva - csak az altemplom maradt meg, amelybe a sírkamra áttört nyugati falán keresztül a hajóból lehetett bejutni. A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség állította helyre. E munkát teljes régészeti és műemléki kutatás előzte meg, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársai végeztek el. A munkálatok 1983-ban fejeződtek be. A napvilágra került különböző korú építészeti részleteket lehetőség szerint mindenütt bemutattuk. A középkori maradványokat tiszta kőfelületek jelzik, az újabb kori falak külső oldalát a nyers kőfalak színéhez hasonló fröcskölt vakolat fedi, az értelmező kiegészítéseket pedig ugyanilyen színű meszelés különíti el. A belső tér egykori oszlop- és pillérerdejének gazdagságát egy félig és egy teljes magasságig felépített oszlopköteggel és az arra támaszkodó boltövvel idéztük fel. A XIX. században épült kórus elbontásával szabaddá tettük az eredeti nyugati zárófal csaknem teljes magasságáig megmaradt belső oldalát, így láthatóvá vált a nyugati apszis diadalíve is. Az eredeti állapotnak megfelelően állítottuk helyre a sírkamrát a letekintő ablakokkal és az ide vezető lépcsősorral. Kinyitottuk és újra használatba vettük az altemplom befalazott Árpád-kori bejáratát. A templom berendezésének legfontosabb darabjai- restaurálva - a helyükön maradtak. Közülük művészi értékben kiemelkedik a XVIII. századi mellékoltár. 13
