Heves megyei aprónyomtatványok 19/M

A remény voltaképpen az ember bensőjében van. Egy belső érzés arról, hogy van segítség kívül. A segítségre nyílás minden személy állandó, maradandó szükséglete. A segítség, amely kívülről jön, sokszor valósul meg olyan mások által, mint Te vagy én.

Az a segítség, ha támogatunk valakit, hogy rátaláljon saját belső forrásaira:

át Fenntartani a meglévő kapcsolatokat; át Beláttatni, hogy a kontroll elvesztése csak ideiglenes; át Reményt ébreszteni (hiszek benned, sikerülni fog, drukkolok neked); át A megküzdési készségek készletének bővítése;

át A reális lehetőségek megragadása, feltérképezése és szemmel tartása; át Segíteni, hogy az ember megtalálja céljait, és hogy megújítsa azokat;

át Segítség, hogy a személy felfrissítse szellemi elevenségét. (Az esztétikumban fogalmazva: érezni és átélni a Nap melegét.); át Óvni az elkeseredéstől és kétségbeeséstől;

át Segíteni, hogy felfedezze és megtalálja a szenvedés, fájdalom, betegség tapasztalatában a neki szóló jelentést és célt: „akinek van ‘miértje’, majdnem minden ‘hogyant’ kibír”. - F. Nietsche)

Talán még a közérzetünk is rosszabb, ha ‘lejjebb adunk elvárásainkból’. Akkor élünk igazán, amikor őszinték vagyunk magunkhoz, hitelesek az érzéseinkben, fogékonyak saját meggyőződésünkben, amikor szeretünk, részt veszünk mások életében, elkötelezzük magunkat és gondoskodunk másokról. Akkor élünk, amikor építünk, alkotunk, remélünk, együtt szenvedünk, és együtt örülünk másokkal.

Ha a körülöttünk élő emberek s a mi magunk problémáit meg kell hogy fogalmazzuk, szerepelni fog kifejezéseink között

át a kommunikáció-képtelenség, s szemben vele a megnövekedett kapcsolat-igény;

3