Heves megyei aprónyomtatványok 19/M

ík az alkalmazkodás-képtelenség és a kritika, panasz azokra a külső hatóerőkre, amelyek alkalmazkodást Jdvánnak, de lehetetlenné teszik a belső igények megvalósítását;

if az énvédelemből kialakult, kikényszerített indítékszegénység, szándék-nélküliség;

if s az, hogy szégyellnivaló a segítségkérés, s fokozódik a kiszolgáltatottság, s vele együtt a szorongás, a pótszerek és pót-utak, s a félelem a jövőtől.

A modern ember panaszának magva, vagyis amiben hiánya van: letisztult eszmei-erkölcsi világkép, s kielégítő kapcsolatrendszer.

Ezekből következően nő az intimitás-szükséglete, bensőséges- ség-igénye, de növekszik ennek meghiúsulása is. A hovatartozás-, melegség-, őszinteség-igény kielégítetlen, az emberi kapcsolatok lazulnak; általánossá vált a kapcsolat-szegénység és a tartalmas célok hiánya, ami fokozta a magányérzést, s - a megnövekedett szabadidő-hányados ellenére - a tevékenységek üresebbekké váltak. Az elmélyülés - és a vele együtt járó magányszükséglet - csökken, s így az ön- és közalakító motivációs bázis is jóval szegényesebb.

Ezen a képen igen keveset változtatott még az a tény, hogy a rendszerváltozás következtében perspektívák nyíltak az egyéni életutakban. A legnagyobb gond az, hogy a népesség nagy tömegei nem rendelkeznek életstratégiákkal arra, hogy a saját sorsuk irányítását a kezükbe vegyék, s ezért mintegy visszahívják a függéshelyzeteket, azt remélve, hogy evvel megszűnnek, vagy legalábbis elodázódnak szükségleti hiányaik is. Az a tény, hogy 1989 óta az öngyilkosságok számaránya mintegy 30 (harminc!) százalékkal csökkent, a változás megindulásáról tanúskodik. De egy olyan atomizált, szétroncsolt közegben, ahol a külső kontroll, a nyomás megszűnte miatt még csak nőtt és nőni fog a szabályozatlan aggresszió, az erőszak s a nor- mátlanság minden más kísérőjelensége, igen nehéz a kilábalás.

5