Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

Szép Ernő önéletrajza 1947-ből:

„Születtem 1884-ben, de az életem hamarabb kezdődött: avval kezdődött, hogy apám tanító volt, megtanult hegedülni, s nagyon szépen muzsikált. Anyám pedig oly érzékeny lelkű nő volt, azon is el tudott pityeredni, hogyha meghallotta tavasszal a kis sárga csibék legelső csipogását. Gondolom innen való az a zene, amit ón versekben csináltam, és az a hajlam, amely versírásra uszított engemet. Iskolát Hajdúszoboszlón, Debrecenben, Mezőtúron és Pesten végeztem. Nem tudom, miért szoktak a legrövidebb önéletrajzban is az iskolázás felől beszámolni. Az ember élettörténete a gondolkozása. Ami életemben a fejemben végbement, az az én életem, a többiről, ami velem megesett, nemigen tehetek, az nem tartozik rám. Sok szépet gondoltam, higgyék el: sok olyat szerettem volna írni, amit érdemesebb lenne olvasni, mint amit írtam. Istenem, ha azokat a verseket olvasnák, amelyeket meg nem írtam. Mindig pénz kellett, tárcát írtam, cikket írtam, kupiét írtam, színdarabot, regényt írtam és filmeket írtam, amelyeket soha meg nem vettek. Olyan mániám van nekem is, hogy mindennap fiatalabb leszek majd, pénzem is lesz, elkezdem, amire készültem, és nyugodtan fekszem majd a föld alatt, elvégeztem, ami rám volt bízva, kiadtam az egész szívemet.”

ÉN ÍGY SZERETTEM VOLNA ÉLNI

Én úgy szerettem volna élni Minden halandóval beszólni

Mindenkinek nevét kérdezni Mindenkinek szívót érezni

A járdán osztani virágot Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel A Napot ha fellangall reggel

És énekszóval összejönni Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal haza térni Én így szerettem volna élni