Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

Syracusában élt egy idős kereskedő.

Két ikerfia született, és annyira hasonlított egymáshoz alakra a két gyerek, hogy még maga a szoptatós-dajkájuk és szülőanyjuk sem tudta soha, melyik melyik, így mondta nékem az, ki látta az ikreket; én nem láttam, nehogy azt gondolja bárki is.

Hétéves elmúlt már a két fiú, mikor apjuk hatalmas hajót rakott meg áruval.

Felvette a fedélzetre egyik fiát, és Tarentumba vitte, ahol kereskedett; anyjuknál hagyta háza ölén a másikat.

Tarentumban meg akkor voltak ünnepi játékok, mikre nagy tömeg gyűlt, mint szokás.

Apjától a gyermek köztük elkalandozott.

Egy epidamnusi kalmár járt akkor ott; az fogta a fiút s Epidamnusba vitte el.

Az apa pedig, amért a gyermek elveszett,

a bánattól beteg lett, aztán egynéhány

nap múlva még ott Tarentumban kiszenvedett.

Az epidamnusi kalmár, akiről imént beszéltem, aki ellopta a gyermeket, gyermektelen volt s éppen nem vagyontalan.

Örökbevette hét az ellopott fiút, és nagyhozományu asszonyt is szerzett neki, s mikor meghalt, ráhagyta minden vagyonát.

Mert falura ment egyszer, hosszú eső után, s egy gyors folyón kelt át a városhoz közel; s a gyermekrablót ott elkapta az áradat, s a legkeservesebb fenébe vitte el.

Nagy gazdagsága így az ifjúra szállt, aki itt lakik, az az ellopott ikerfiú.

No most a másik, ki Syracusában lakik, szolgájával ma Epidamnusba érkezik, hogy elveszett fivérét föllelhesse itt.

E város Epidamnus - míg tart a darab;

egy más darabban meg majd más város leszen.

Plautus: Az ikrek (részlet - Devecseri Gábor fordítása)