Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
TÉVEDÉSEK VÍGJÁTÉKA illiam Shakespeare (1564-1616) feleségét, két lányát Stratfordban hagyva Londonba szökött. Néhány évet tekergeti a nagyvárosban, alkalmi munkát vállalt, például lovakat őrzött a színház mellett. Aztán a színházban kapott munkát, színlapokat osztott, ügyelő lett, kisebb szerepeket játszott. Huszonhat évesen megírta első drámáját, a VI. Henriket, rá egy évre első komédiáját, a Tévedések vígjátékát. Négyszáz év távlatából sok rejtély övezi az írót, írásait. Valószínű, hogy a latin vígjáték legnagyobb mesterének egy komédiája lehetett a példa, melyet valószínűleg latinul olvashatott, ugyanis ebben az időben még nem fordították le Plautus Az ikrek című vígjátékát angolra. Az is valószínű, hogy Plautus komédiáját Menandrosz Testvérek című vígjátékának felhasználásával írta, és valószínű, hogy Shakespeare Plautus más darabjának elemeit is átvette. Menandrosz az időszámításunk előtti negyedik, Plautus a harmadik században élt. Akkor még álarcban játszották a drámát, tehát nem lehetett gond ikreket megjeleníteni. Csakhogy Shakespeare idejében már némi festék fedhette csak a színész arcát, és nem valószínű - mint ahogy nem is volt így - hogy ikrek legyenek a színészek között. Mi több, Shakespeare megduplázta az ikrek számát, két ikerpár már statisztikailag is lehetetlen. Mivel magyarázható hát a sok személytévesztés, amire a vígjáték épül? Talán azzal, hogy az Erzsé- bet-kori színházlátogatók tudták, amit látnak nem valóság, hanem csak játék. Elfogadták, hogy a színészek úgy tesznek, mintha ikrek lennének, illetve mintha összetévesz tenék az ikreket. Talán azzal, hogy már Shakespeare idejében is a társadalmi rang, a ruha, a tárgyak jelenthették a társadalom számára az embert, így csak a ruhát, a tárgyakat, a rangot kellett kicserélni, s megkaptuk ugyanazt a személyt. Összetéveszthetően, felcserélhetően. Talán nem egymást figyeljük, hanem szerepeinket. A néző joga, hogy melyik megoldást választja. Vígjátékaiban Shakespeare mesebeli tájakra visz. Hol erdőbe, mely lehet az Ardennekben, vagy az Attikai félszigeten, hol napfényes mediterrán városba, melyet Ephesos-nak, vagy Illyriának hív, szó esik Szirakúzáról és Epidam- noszról, melyek közül az utóbbi Shakespeare idején Ragúza, ma Dubrovnik néven ismert. Ókori ismeretek keverednek középkoriakkal, sőt még korszerűbbekkel. Amerikáról esik szó, az egyik Antipholus az Apostolok Cselekedeteinek Efezusról szóló híradását bontja ki, ugyanakkor a darab klasszicizál. Hol és mikor játszódik hát a Tévedések vígjátéka? Egy szóval lehet helyre és időre válaszolni: a színpadon. A színpadon kell a csodának, szemfényvesztésnek megtörténnie, egyetlen természetes közegében, ahol újabb rejtélyekkel szembesülünk. Mi ez a zavaros történet, amit Aegeon előad? Miről is vitatkozik Szirakúzai Antipholus és Dromio? Mi ez a komor szín egy látszólag felhőtlen vígjátékban, amit Shakespeare Aegeon sorsában megfest? És végül: hogyhogy ilyen rövid a vígjáték? Reméljük, hogy előadásunk mindezen kérdésekre választ ad.
