Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
Hölgyeim és Uraim! Szívünkbe zárt tisztelettel köszöntjük Önöket a világ első és valószínű, hogy utolsó börtön kabaréján, melyet akarnak, nem akarnak, helyzetükből adódóan most végig kell nézniük. Ez van. Jól hallották, börtön kabaréról van szó, nem drámáról, nem tragédiáról. Most jogosan kérdezhetnék, hogy vajon mi van itt mulatni való? Igazuk lehet. Hisz ez az a hely, ahol soha, semmi nem történik... viszont bármi megtörténhet! Természetesen nem itt... nálunk sosem! Viszont a hírekbe beleolvasva .. nos, rádöbbenhetünk, hogy a nagyvilágban a balgaság nem áll meg... csupán az ész! És ha az ész megáll, akkor mi más vehetné át a helyét, ha nem a humor? Mit? Azt hiszik, hogy mi ezen nem tudunk nevetni, mert be vagyunk zárva? Az ki van zárva! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a darabban elhangzott történések NEM a képzelet szüleményei, a hozzájuk való legkisebb hasonlóság SOSEM a véletlen műve. Ha Önök, a műsor szemlélése közben bárminemű kapcsolatot vélnek felfedezni a valósággal, azt jól teszik! Ha viszont némi eltérést is tapasztalnak, mely a tények reális abszurdumát a képzelet valószerű nonszenszébe emeli, akkor munkánk sikerrel járt. Ez ugyanis azt fogja jelenteni, hogy önök jól szórakoznak. És nem csak rajtunk... hanem velünk! írta: a Sors Keze Rendezte: Maga Az Élet Alkotótársak: Tatár Gabi, Soós Dia, Szél Anikó, Szőke Andrea A darabban szereplő személyek épp VALÓS büntetésüket töltik, így nevüket NEM helyénVALÓ közölni... 18.200 fő - ez egy közepes méretű magyar város lakossága. Ennyien töltenek ma rövidebb hosszabb időt a rácsok mögött. Egy dologról azonban nem szabad elfelejtkeznünk: ezek az emberek szinte kivétel nélkül visszatérnek a társadalomba, visszatérnek közénk és az utcán találkozunk velük, mi is, a barátaink és a gyerekeink is. Abban, hogy más emberként térhessenek vissza a társadalomba, mint ahogy bekerültek mindannyiunknak felelőssége van. Bejutni a börtönbe kudarc az egyén számára, de éppen ekkora kudarc a család, a barátok, a szülők, a tanárok, az egyház, tulajdonképpen az egész társadalom számára. Ahhoz hogy a visszatérés sikeres lehessen szükséges, hogy ezek a társadalmi szereplők megjelenjenek már a végrehajtás során. A visszaút egy normális életbe csak a közös munka eredményeképpen valósulhat meg. Olyan közös munka eredményeként, mint amilyet a Pinceszínház végez a fogvatartottakkal. Akik egy előadás során megélhetik az elfogadást, a teljesítmény és a kemény munka elismerését, a szeretetet és a tiszteletet, sokuknak lehet, hogy teljesen új élmények ezek... Azt kérem Önöktől, hogy a színpadon ne nyolc elítéltet, ne nyolc bűnözőt vagy nyolc ellenséget lássanak, hanem nyolc EMBERT, akik talán kicsit esetlenül, kicsit sután, de nagy elszántsággal, itt, mindannyiunk szeme láttára teszik meg a kezdő lépéseket egy új, egy jobb élet felé! eg'er CINEMA AGRIA MOZI
