Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

Tizenhárom operett, többszáz dal zeneszerzője 1963-ban, nyolcvanhárom évesen járt utoljára itthon. Egy akkor adott interjúban így vall pályájáról:

Sohasem határoztam el magam, hogy muzsikus legyek, hanem lettem. Zenekedvelő szüleim és testvéreim révén egy szép napon azt vettem észre, hogy tudok zongorázni, anélkül, hogy tanultam volna. Első gimnazista koromban iratkoztam be a Zeneakadémia előkészítő osztályába, s három év múlva már olykor a tanáromat is helyettesíthettem. A zongora tanulás mellett a zeneszerzési szakra is beiratkoztam. Koessler János volt a tanárom. Növendéktársaim között volt Weiner Leo, Jacobi Viktor s néhány évfolyammal fölöttem Kodály és Bartók.

A sok gyakorlás következtében bal karomban izombántalmak jelentkeztek, így a zongoráról le kellett mondanom. A zeneszerzés szakot azonban befejeztem. Közben egyetemre is jártam, így hát meglehetősen elfoglalt fiatalember voltam. Vállaltam zongora tanítást is, sőt kritikusi munkát is végeztem először a Pester Lloydnál, majd a Polgár c. lapnál.

Kritikusi működésem fordulatot jelentett az életemben, mert így ismerkedtem meg Gábor Andorral, aki felolvasta nekem verseit s én válaszul szerzeményeimet adtam elő. Később százszámra írtunk együtt dalokat, majd az ő verseire komponáltam a Mágnás Miska zenéjét is. Operett muzsikus is véletlenül lettem. A Vígopera igazgatója kért fel a Sárga dominó megírására, - ami nem volt valami nagy siker, - de nem ártott nekem, mert kevéssel utána Rajna Ferenc librettista keresett meg, hogy vállaljam el a Király Színház számára írott operett-szöveg megzenésítését. Ebből született az első nagy siker, a Táncos huszárok.

Hamarosan a János vitéz szövegírója, Bakonyi Károly kért fel a Mágnás Miska megzenésítésére, mely már nemzetközi elismerést hozott. Játszották Bécsben, Berlinben, Milánóban, Belgiumban, a skandináv országokban. Operett pályafutásom most már töretlenül kikerekedett. / Gróf Rinaldó, Alexandra, Mézeskalács stb. /

1924-től lényegében Amerikában élek. Látogatóba mentem ki s néhány évig fenntartottam pesti lakásomat is, haza-haza jöttem, de itthon a gazdasági pangás, infláció, ellehetlenülés fogadott s odakinn biztatóbbak voltak a lehetőségek. Végülis elfogadtam egy óriás-kiadó ajánlatát s több évtizede vagyok a cég zenei tanácsadója.

Amerika zeneileg nem hatott rám. Nagyon hamar rájöttem, hogy a jazz, az újfajta ritmus nem az én világom. Egy-két kísérlettől eltekintve nem próbálkoztam beilleszkedni sem a musical sem a filmzene köreibe. Dallamvilágomat, kifejezésmódomat nem tudtam már megváltoztatni s nem is akartam. Úgyhogy mindaz, amit Amerikába érkezésemtől mostanáig írtam megmaradt ugyanabban a hangulatban, stílusban, amit itthon elkezdtem. Időközben is dolgoztam a pesti színházaknak, csak éppen posta útján tartottuk a kapcsolatot. Ők elküldték a szövegkönyvet, s én visszaküldtem a kottát. Jelen lehettem tehát akkor is, amikor több ezer kilométerre éltem hétköznapjaimat.

A kint töltött négy évtized két jelentős barátsággal ajándékozott meg: Gershwinével és Bemsteinével. Erre még büszke is vagyok.