Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
Karl Wittlinger: Ismeri a Tejutat? színmű Karl Witt linger: Ismeri a Tejutat? -főhőse a kívül rekedt ember. Hosszú évekig fogságbem volt, mire hazajött, holttá nyilvánították és faluja nem fogadja vissza. Végül egy cirkusznál talál alkalmazást, elvállaljaa halálmotoros szerepét. Egy alkalommal azonban nem hajlandó abbahagyni a produkcióját, mert a nagy száguldásban azt hiszi, abban reménykedik, hogy eljuthat a fényes, tiszta Te jut r a. A főhős névtelen. Elvesztette feleségét, otthonát, nevét; lényegében tehát saját magát is elvesztette. A léten kívül rekedt, és most saját magát keresi. A névnélküliség arra is utal, hogy a darab filozófiai általánosításra törekszik. Szerencsére azonban a történet meglehetősen konkrét: jellegzetesen német és aktuális. A darab szerkezete bravúros. Az elmegyógyintézetbe került Ember meséli, illetve játssza el sorsát az orvosának, aki hallgatóból minduntalan szereplővé lép elő. Ebből a kettősből alakul ki a dráma, melynek végkövetkeztetése az, a páciensnek végül is sikerül meggyőznie orvosát -, hogy ezen a sötét bolygón csak a Tejút reményében érdemes él ni. (Albert Gábor) „...EMBER Igen... Tudja: ha valaki előbb színész volt, aztán meg pap, és azután tetőfedő, a legvégén meg bolondorvos... arról könnyű elképzelni, hogy ő is egy másik csillagról jött... éppen úgy, mint én, és hogy evvel a Földdel nem tud mit kezdeni... meg aztán a Föld se ővele... és ezért vagyok most itt: ugyanis szeretnék magáért tenni valamit! ORVOS Úgy... hát ez nagyon kedves magától! De hát mit akar értem tenni? EMBER Szeretném magammal vinni a doktor urat! ORVOS Ugyan... és hová... ha szabad kérdeznem? Talán vissza a csillagjára? EMBER Nem. A csillagjainkra... sajnos... már nem mehetünk vissza. (Mosolyog) De hát ezt a doktor úr is tudja! ORVOS Hogyne... de hát akkor hova?... És mivel?... Foglalt tálán helyei számomra a repülő csészealjában? EMBER (homlokát ráncol ja) Kérem, doktor úr... ha igazán komolyan veszi... az ajánlatomat, akkor most pár percig viselkedjék komolyan! ORVOS Nem értem! EMBER De hiszen maga éppolyan jól tudja, mint én, hogy nincs repülő csészealj! ORVOS Bocsásson meg... de hiszen maga egész idő alatt ezt állította! Hiszen ezért van nálunk! EMBER Hát mit tehettem volna?... Képzelje csak magát az én helyzetembe. Az ember három hónapon keresztül majdnem mindennap megpróbálja megmagyarázni fél tucat pszichiáternek, hogy egy másik csillagról jött ide; ezt egyikük se tudja elképzelni; mind azt hiszi, ilyesmi nem is létezik... legföljebb... egy repülő csészealjjal... hát persze. A végén rájuk hagyja az ember, csak hogy már végre nyugta legyen. ORVOS Alia... szóval így volt? Ejnye... de hiszen most egyre homályosabb előttem, mit is akar velem tulajdonképpen: hát hova akar elvinni? EMBER Ismeri a Tejutat? ORVOS A Tejutat? EMBER Igen. (Előrehajol) Jöjjön velem, doktor úr... Biztos nem bánja meg!... Nézze... én most nem tudok magának mindent úgy elmagyarázni... vagy leírni de... nézze: például minden reggel... mert ott olyan, mint a teremtés legelső napján: Odalenn a köd, elöl a Nap... csuda szép napsütés, azt mondhatom magának... hátul meg, ott csörögnek az. üres tejeskannák...” ( Részlet a színműből)
