Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
A láthatatlan ember Bizonyos, hogy a regényben az író által jelzett probléma (mindenki láthatatlan, az igazi én az ember arca mögött rejtőzik) nem nyomja el az ábrázolt kor elevenségét, mert nem szolgált volna a regény javára, ha Gárdonyi művében ezzel kapcsolatos bonyolult fejtegetésekbe bocsátkozott volna. Az író Zétával, a görög rabszolgából lett hun harcossal mondatja el a hunok és a görögök, valamint a rómaiak küzdelmének történetét, de a regény fő alakja mégis Attila heroikusán nagyított személyisége marad. (Talán éppen ebben mutat a regény legtöbb rokonságot a modem polgári történetfelfogással.) Attilát így tisztelik a hunok: „ - Attila még eddig soha balgatagul nem cselekedett. Tehát ha olyat cselekszik is, amit mi nem értünk, bizonyos, hogy akkor is okosan cselekszik.- Istenről mondják ezt a papok.- O is isten: földi isten. Csatát ő soha nem veszít, javakat soha nem ejt ki a markából, és a népet egyben tartja.- Nem is ember ez - lelkesedett Csege -, halandó isten itt közöttünk!" Attila alakja tartja össze a mű kompozícióját is: a mellékszereplők sorsa szorosan kapcsolódik a fejedelem sorsához. A cselekmény központjában a fejedelem áll, tervei, tettei irányítják a körülötte élők sorsát. A regény művészi értékei nem maradnak el az Egri csillagok értékeitől. A szerelem rajza tiszta, költői, s Gárdonyi írói tolla a katalaunumi csata és Attila temetésének leírásával remekel. (E. Nagy Sándor) Kós Károly: Atila temetési menete - illusztráció az Atila királról ének című elbeszélő költeményből, 1909.
