Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

Cera György Macska a forró bádogtetőn című műről Lét cs semmi, az értelem csődje, az ösztönök hegemóniája, minden csupa-titok, csupa-meglepetés - a williamsi drámák eseménytelen eszmeisége így áll össze egésszé, appellál megrögzött vehemenciával irracionális szenvedélyekre, boldogító kényszerképzetekre, morbid vágyakra. A logika két partja között ásító szakadék egy idő óta amúgy is a nyugat­európai modern színház kincsesbányája. (...) Williamsnál a szakadás nem annyira a logikai elvonatkoztatások világában történik, hanem a párolgó földön. Az ő hősei: a legjobban magukra hagyottak az egész jelenkori nyugati drámairodalomban. Nincs se társuk, se szövetségesük, még az ellenségük sem bizonyosan ellenség. Apjuk, anyjuk, feleségük, gyermekük csupán vérségi kötelék, akin csillapíthatatlan sóvárgásukat kiengesztelhetik, akin bosszújukat kitölt hetik. Nemcsak azért, mert meg szeretnének maradni vagv eljutni valahova s mindenki, aki útjukban áll: ellenük van. Nem, Williams alakjai főként azért tépik egymást, mert együvé vannak zárva, s mert mindig kényelmesebb otthon kiélni szadizmusukat, Ruttkay Éva és Darvas Iván, 1967. mint másutt. (...) Mintha még az áhított boldogságnál is jobban ragaszkodnának sérelmeikhez, szinte kéjjel nyújtózkodnak el bennük. Persze, szenvednek is tőlük. De nem hajlandók lemondani a szenvedés jogáról. Nem mintha szeretnének szenvedni, de a mindennapos fájdalom ébren tartja bosszúvágyukat. A szüntelen fájdalom eltompítja az elmét, s betegesen érzékennyé élesíti az ösztönöket. Különös, hisztérikus légkör jön így létre: mindent elborít a gyanakodás, mindenki en garde-ban áll, de védekezni csak foggal-körömmel tud - a szenvedés rározsdásodik az agyra és zárlatot idéz elő. Willimas hősei nem szeretnek gondolkodni, leszoktak róla. Inkább tűrnek és kínlódnak. Mert a beszéd gyakran nagyobb kín számukra, mint a test sanyarúsága. Brick örökké szemére veti Big-papának, hogy csak beszél, beszél, de nem mond semmit, s csak akkor nyugszik meg, amikor közli az öreggel közeli halálát. Ami természetesen a képmutatás fölött aratott győzelem is. de elsősorban nem az. Ezekben a hősökben ugyanis nincs szemernyi metafizikai kíváncsiság sem. Ügy vélik, ha életről beszélnek, a pőre testükről szólnak, az animális funkciókról: születésről, jóllakásról, szeretkezésről és halálról. De a halálban sem érzik meg a végtelen borzalmát. Irtóznak tőle, de csak annyira tiltakoznak ellene, amennyire Eszenvi Enikő és Kamarás Iván, 2000. gyönyör-fosztó jellegétől félnek. Rosa évekig gyászolja az urát, de a lét-nemlét szorongása egy pillanatra sem gyötri. egyszerűen a szolgálatkész férfit képtelen felejteni. S Maggie nem azért tűr, mint 'macska a forró háztetőn', mert vagyonra, társadalmi rangra pályázik, a hím kell neki, akivel már esztendők óta nem hált együtt." Kalmár Zsuzsa és Menszátor Hérosz Attila, 2001.

Next

/
Thumbnails
Contents