Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

9. Warrior emlékoszlopa.

10. Macaroon piramisa.

11. Magyar Huszár.

12. Egyesülés jelképe.

13. Az öröm forrása. Mind igazi remekművek.

Az ebéd, mely a lehető legpompásabb volt, kezdődött hat órakor. Szebbet nem láthat szem, mint a díszes katonai s polgári ruhába öltözött férfiak s vidám arczú szebbnél szebb bájos hölgyek koszorúját, mely a 400 személyre dúsan s díszesen terített asztal körül foglalt helyet. Az ebéd vidám csevegés és pompás zene között folyt. Véget érve, a város „mayor”-je a következő köszöntést indítványozza: - „Magyarország - mely elárultatott, de le nem győzetett. Az ő segélyért kiáltása csak visszhangja a mi felszólalásunknak a zsarnok ellen.”

Erre felelni Kossuth felállott. Az elragadtatás, mely erre következett páratlan, leírhatatlan. A csillárok, fali gyertyatartók, a falak látszottak rázkódni a hurráhtól, tapsoktól s dörömbözéstől. Minden jelenlevő talpra ugrott s az őrülésig látszott felizgatottnak. A hölgyek szinte nagy lelkesedéssel nyilatkoztatták örömüket s Kossuth iránti tiszteletöket. Végre a tapsvihar csendesedett s rá a legmélyebb csend állott be. Minden szem Kossuthra függesztetett s midőn beszédét elkezdte, egy gombostűnek a padlóra esése hallható lett volna a roppant nagy teremben. Sokszor megtapsolt beszéde két óráig tartott, de a hallgatóknak mégis rövid volt.”

(Részlet László Károly: Napló-Töredék-éből, Franklin Társulat, 1897)

Kossuth Lajos menekülése a hazából

„Washingtonban rendkívüli kitüntetés érte. Az Egyesült-Államok szenátusának elnöke ugyanis a nyílt ülés folyamán, a legünnepélyesebb formák közt az ülésterembe vezette és jobbjára ülteté. S midőn bemutatta őt az egybegyűlt szenátoroknak, ezek felállással adtak kifejezést Kossuth iránti mély tiszteletüknek. Oly kitüntetés ez, aminőben az egy Lafayetten kívül sem azelőtt, sem azóta senki sem részesült.