Heves megyei aprónyomtatványok 19/H

különfélébb eszközökkel és legkülönbözőbb stílu- .eokban. Talán megegyezhetnénk abban, hogy realista minden művészet, amely az objektív igazságot szolgálja — antirealista minden művészet, .amely a valóságot meghamisítja, elködösíti.”

Ezekben a sorokban már az alkotói szabadság .kérdésére is választ kaptunk. A művészi kifejezés .szabadsága megkívánja azt, hogy az alkotó maga .alakítsa ki formarendszerét, amellyel a legtöbbet tudja az objektív valóságról a befogadó, a közönség, a közösség számára elmondani. De ez a forma- rendszer sohasem lehet öncélú sem abban az értelemben, hogy a valóság egy lényegtelen részletmoz- .zanatát fényképszerű naturalizmussal ábrázolja, sem olyan módon, hogy tagadva a műalkotás társadalmi mondanivalójának igényét, magának a formai eszközöknek puszta játékává válik, vagy mindenek fölé rendelve a „művészi én kifejezését'’ saját maga alkotta önkényes jelképeinek rendszerébe bonyolódik. Ezért beszélünk a művészet valóságfeltáró funkciójáról — és ebből következik a művészet tudatformáló hatása, emberformáló ereje. „A műtárgy éppen úgy, mint minden más objektum művészethez értő, a szépség élvezetére képes közönséget teremt. A termelés tehát nemcsak tárgyat termel a szubjektum számára, hanem szubjektumot is a tárgy számára” — írta Marx.

Szubjektumon pedig a tevékeny és megismerő, tudattal és akarattal bíró embert értjük, aki maga is társadalmi lény, nem elvont egyed. Önnek tehát, aki most itt végignézi a kiállított képeket, Önnek kell felfogni, megérteni, azután elfogadni vagy elutasítani az itt látható alkotásokat.

Mit kérünk Öntői elöljáróban?

Figyelmet, a művészeknek előlegezett bizalmat, és azt, hogy felejtse el azt a sok-sok előítéletet, melyek szabad véleményalkotását befolyásolhatnák.

Nincs szükség valamiféle speciális szakértelemre, a műhelytitkok valójában nem titkok, szinte maguktól feltárulnak előttünk, ha nyitott szemmel nézünk, és van bennünk legalább annyi akarat és kitartás, mint amennyi egy könyv, vagy film megértéséhez szükséges.