Heves megyei aprónyomtatványok 19/H
A győri zsidóság - rövid történelmi visszatekintés A 15. század végétől írott források igazolják, hogy Győrött, a város lakói között zsidók is éltek. A róluk elnevezett utca a Káptalandomb aljától a Duna kapu felé vezetett. A török hódoltság idején a székeskáptalan, 1680-ban pedig védelmi okokból Montecuccoli tiltotta ki őket a várból, emiatt többségük a mai belvároson kívül, Újvárosban és Pataházán telepedett le. A város falai között lakóknak a 17. század végén már imaházuk volt, ami után évente adót fizettek. 1743-ban a helyi polgárság, miután megváltotta a káptalan földesúri jogait, kiűzte őket a város falain kívülre. 1791-ben a püspökkel kötött megállapodás alapján a győrszigeti püspöki birtokon kaptak lehetőséget letelepedésre, majd II. József türelmi rendelete tette lehetővé számukra, hogy szabadon lakjanak, és hitközséget alapítsanak. Bár az 1840. évi XXIX. te. a zsidóság számára engedélyezte a szabad iparűzést, több zsidó család ezt követően is Győrszigeten maradt, s ott alapított hitközséget. A győri zsidóság a XV. századtól főleg pénzváltással, kereskedelemmel és iparral foglalkozott, az iparosok között több kiváló aranyművest ismerünk. 1805-ben és 1813-ban a királyi rendeletek lehetővé tették számukra, hogy céhet alapítsanak, ilyen privilégiumot a Kancellária azonban nem adott ki számukra, így 1848-ig céhen kívül voltak kénytelenek munkájukból megélni. Az Újvárosban maradt zsidó közösség 1795-ben építette első templomát, egy korábbi, a hitélet gyakorlásához használt lakóházat a Kígyó utca felé bővítve. 1855-ben az építési hatóságok ezt zúgimaháznak minősítették, és elrendelték megszüntetését. Másik - feltehetően kisebb - imaházuk a Híd utcában volt, innen kapta a szemközti bejárat előtti utca az Imaház utca elnevezést. A két hitközség 1851-ben egyesült és közös templom híján arra kényszerült, hogy az újvárosi Nádor Szálló bal szárnyának emeletén béreljen helyiséget imaház céljára. A zsidó lakosok lélekszámának gyors növekedésével ez a megoldás azonban elégtelennek bizonyult, ezért nagyobb ünnepeiket a szigeti leányiskolában tartották, és a Szarvas Vendéglő szállójában is imádkoztak. 1870-ben, amikor a győri zsinagóga elkészült, az ortodox zsidók kiváltak az egyesült Izraelita Hitközségből. Ők később Győrszigeten megépítették saját templomukat. A győri zsinagóga építéstörténete A szabadságharc idején, amelyben számos zsidó honvéd is harcolt, Győrött és Győrszigeten mintegy 300 zsidó család élt. 1866-ban úgy döntöttek, hogy zsinagógát és iskolát építenek maguknak. A kiírt nyilvános nemzetközi pályázatot Benkó Károly pesti építész nyerte el a 33 részt-vevő közül. Két évvel később megkezdődött az ország második legnagyobb neológ zsinagógájának az építése, amelyet 1870. szeptember 15-én avattak fel a templom-épülethez kapcsolódó, kétemeletes iskolával együtt. A részletes kiviteli terveket az Örömy, Hencz és Bergh nevű pesti cég dolgozta ki, a kivitelező Wilhelm Fränkel bécsi építész volt. A költségeket a hitközség az ülőhelyek örökáron történő eladásából és tagjai kamatmentes hiteléből, valamint adományaiból fedezte. A győri zsinagóga épülete nyújtott téglalap alapú forma szabályos nyolcszög alakú központi belső térrel, sarkainál nyolcszög alakban végződő tornyokkal. A centrális belső teret öntöttvas oszlopokkal alátámasztott, kettős szerkezetű, tamburos álkupola fedi. A homlokzatokat az emelt, gömbsisakú saroktomyok, a bejárati részt pedig nagy körablak és ívelt záródású kettős ikerablakok díszítik. A kapu felett a 95. zsoltár 6. versének módosított szövege olvasható héberül: -„Jöjjetek, hajoljunk le, boruljunk le, essünk térdre az Úr előtt, a mi Alkotónk előtt.” A kiemeléssel jelzett betűk az 1870-es évetjelölik. A belső tér tengelyében, a mizrah-emelvényen lapos kupolával koronázott, oszlopos Frigyszekrény áll, felette héber felirat: -„íme a Szövetség ládája, az egész Föld Uráé.” (Józsua 3:11). A mögötte kialakított tórafülke feletti rész kivételével a templombelsőben kétszintes karzat fut körbe. A késő historizmus és szecesszió szellemében épített templom hosszú évtizedekre mintaként szolgált a nagyvárosi környezetbe illeszkedő, nagy befogadóképességű zsinagógák építéséhez. A zsinagóga az 1920-as években már bővítésre szorult. Bachrach Adolf műépítész 1925-26-ban készített tervei alapján átépítették a belváros felé néző toronypárt, és lépcsőházat alakítottak ki benne. Ekkor készült a téli imaterem is, amit 1927-ben szenteltek fel. A 2006-ban végzett teljes műemléki felújítás - Cserhalmy Győző és Szőcs Sándor tervezésében - az eredeti állapotot rekonstruálja a 20-as évek végi bővítés A Vasilescu Gyűjtemény Első alkalommal 2005. februárjától volt látható Győrött, a Városi Művészeti Múzeum Képtárában id. Vasilescu János (1923-2006) nagyértékű XX. századi magyar képzőművészeti gyűjteménye. A Romániából származó, Magyarországon letelepedett műszaki feltaláló és sikeres vállalkozó az 1960-as évektől kezdett képzőművészeti alkotásokat vásárolni. Gyűjteményét 2002-ig folyamatosan bővítette, majd közkinccsé kívánta tenni. Létrehozta a Vasilescu Alapítványt, amely 2004-ben nyilvános pályázatot írt ki vidéki múzeumok számára a gyűjtemény egyben tartására és bemutatására. E pályázatot Győr városa nyerte el. 2006-ban a felújított zsinagóga lett a helyszíne a nagyszerű gyűjteményből rendezett állandó kiállításnak, amelynek válogatott anyagát a Városi Művészeti Múzeum addig több időszaki tárlaton mutatta be az intézmény különböző épületeiben, a Napóleon-házban, valamint Zalaegerszegen, Veszprémben, Bécsben (Ausztria), Besztercebányán (Szlovákia) és Iglón (Szlovákia). Id. Vasilescu János 1923-ban Pietro§itaban született. Spandauban szerzett mérnöki diplomát, majd Budapestre került, ahol mérnöki találmányai révén gyarapodó pénzét műalkotásokba fektette. Szenvedélyes gyűjtő volt, aki szivén viselte a művek sorsát: maga is több kiállítást szervezett, és saját költségén könyvet adott ki az alkotások széles körben való megismertetése céljából.
