Heves megyei aprónyomtatványok 19/H

Barna bácsi és a Dobó István Gimnázium

Kissé már zimankós őszi idő, szabadtéri pálya, bajnoki kosárlabdamérkőzés, valamikor a hatvanas években. Éles küzdelem, a mérkőzés végén minden pontnak jelentősége van. Birtokunkban a labda, sípszó "idő" - harsan. Kis csoportosulásunk az oldalvonalnál várja az edzői utasítást. Homlokára tolt kalappal a fején, kifogástalanul szabott ballonjában odalép hozzánk Barna bácsi. (Csányi Barna tanár úr). Szigor és kemény hanghordozás, hamiskás szem hunyorítással párosulva: "A hátralévő idő 1 perc és 21 másodperc. Elméletileg ezt a mérkőzést már nem lehet elveszíteni, de ti még erre is képesek vagytok. Na gyerünk, játsszatok!” Nyertünk.

A tiszteletet parancsoló, kemény következetes testnevelői és edzői magatartás és a tiszta emberséget sejtető simogató humor párosult egyéniségében. A munkában nem ismert kíméletet. Sok-sok izzadságcseppet kellett feltörölni az öreg tornaterem padlójáról a tornaórák és edzések után . Ideálja volt az erős, kemény, edzett fiatalember, és munkáját, nemzedéket nevelő testnevelői tevékenységét az ép test-ép lélek alapcél motiválta. Az iskolai nevelőmunka, a sportolónevelés és az egyesületi csapatépítés igazi mestere volt. A csapatokba mindig sikerült a fiatalokat zökkenőmentesen beépíteni és nemzedéki problémák sohasem alakultak ki. Évtizedeken keresztül volt az egri kosárlabdasport mestere, menedzsere, és néha bizonytalan időkben, sponzora is. Előfordult, hogy hónapokig saját jövedelméből fedezte az NB-s csapat költségeit. (Ezek a költségek akkor még nem érték el a mai nagyságrendet.) Diákjai, sportolói sohasem érezték magatartásán a személyét ért igazságtalanságokat, a jogtalan mellőzést. Csak szálfaegyenes tartását, testben-lélekben töretlen gerincét csodálhattuk a nehéz időkben is.

Nagy tekintélye, tiszteletet parancsoló egyénisége mellett bölcs humora, hosszú utazásaink kártyacsatái, oldották a mérkőzések előtti és utáni feszültségeket.

Nem volt nagy stratéga és a taktikai utasítások egyszerűek voltak, nem nélkülözve az élcelődést: "Teljes erőbedobással kezdünk, ezután folyamatosan fokozzuk a tempót és állandó kosárba dobásokkal zavarjátok az ellenfelet." A sportszerűség, a fair play embere volt és diákjait, sportolóit is mindig erre nevelte elsősorban példamutatásával. Ma már tudjuk, hogy sokoldalúsága (a kosárlabda mellett a vívás, a torna, az atlétika sportágakban is kiváló nevelőmunkájáról volt híres) az egészséges erős ifjúság nevelésében, a versenysportra való felkészítésben tudatosan szolgálta végső pedagógiai célját: az egész emberré nevelést.

dr. Renn Oszkár