Heves megyei aprónyomtatványok 19/H

helyi pártbizottság első titkára és Patkó Imre akkori tanácselnök volt, akik megérezték a vállalkozás jelentőségét, művészetpolitikai szerepét, különös figyelemmel a kis intézmény azon törekvésére, hogy több nagy vidéki műhely mellett — Hódmezővásárhely, Szolnok, Debrecen, Békéscsaba — a realista szemléletű festészet, szobrászat újabb szálláshelyévé kívánja fejleszteni Hatvant.

Aztán megindult a szervező, tervező munka, s központi pénzek mellett, amilyen például a Pozsgay Imre művelődési miniszter által biztosított anyagi támogatás is volt, sokban segítette a létesítmény megvalósultát a város társadalmának összefogása. Legtöbbet a hajdani ingatlankezelő vállalat, az építőipari szövetkezet szocialista brigádjainak, szakmai irányítóinak, köszönhetni, ami Hartai Sándor igazgató, illetve Кора Lajos elnök személyes affinitását is tanúsítja. Ne feledjük el ugyanakkor, hogy a tervdokumentáció társadalmi munkában való elkészítése Ruszin Ferenc nevéhez fűződik. Egy esztendei munka során így újult meg a Hatvanas utcai Doktay-ház, így vált 1980-ra a Hatvani Galéria kétszintes otthonává.

Az új hajlék küllemre tetszetős volt, de a kivitelezés nem sikeredett tökéletesre. A földszinti kiállítóhelyiség falainak alsó része a rossz szigetelés miatt vizesedett, így aztán a mintegy százezer forintot igénylő rendbehozatalig csak a felső traktusban mutatkozhattak be az alkotók.

A sort január 25-én Kóka Ferenc festőművész kezdte, utána — március 8-tól április 5-ig Pusztai Ágoston egri szobrász következett. Április 12-től Giczy János adott ízelítőt a hetvenes években festett képeiből és szárnyas oltáraiból. Május 31-én Dévényi János ötvös és Decsi Ilona grafikus mutatkozott be a műértő közönség előtt. Nyomukba — július 20-tól augusztus 23-ig Józsa János festő és Sz. Nagy Mária szobrász lépett.

Augusztus 25-től szeptember 23-ig Plohn József fotói kínáltak szellemi csemegét az érdeklődőknek. Az 1870-ben született fényképészmester a szokásos portrékon túl közel 3000 felvételt készített a hódmezővásárhelyi nép életéről, a paraszti környezetről. Járta a tanyákat, cipelve nehéz masináját, s önzetlen buzgalommal hitte, hogy nemes ügyet szolgál, özvegyétől a Tornyai János Múzeum 1951-ben megvásárolta a közben 1635 darabra csökkent üveglemezkészletet. A hatvani válogatás ebből az értékes kollekcióból villantotta fel a legjellegzetesebbeket.

Augusztus 25-én ismét csemegét kínáltak a művelődni vágyóknak. Ekkor Kiuchi Aya japán textilművész munkái kerültek a látogatók elé. Szeptember 29-én Fett Jolán gobelinjei nyújtottak maradandó élményeket mindazoknak, akik kedvelték ezt a műfajt.

November 29-én nyílt az Arcok és sorsok című, III. országos portré- biennálé.

A katalógus-előszóban Bereczky Loránd vonta meg az eddig megtett út mérlegét.

2