Heves megyei aprónyomtatványok 19/H
S ZILÁGYI IMRE grafikusművész teremtő kedvében szinte tobzódik az egyre gazdagabbá váló képi elemekben: figurái, maszkjai mögé rejtve érzéseit, gondolatait, egyre bonyolultabb beszédre vállalkozhat anélkül, hogy zsúfolt és homályos lenne. Ezt csak olyan ember tudja megtenni, aki a szakmai tudást fölényesen birtokolva, eszközeivel szabadon és köny- nyedén bánik egy sajátos és eredeti mondandó kifejezése érdekében. Szilágyi Imrének van ilyen közlendője, ítélete, van emberi-etikai tartása e belső viszonyok hiteles megrajzolásához. Többdúcos linómetszetei, fekete-fehér és színes linotípiái, toll- és színes ceruzarajzai, rézkarcai erről a karakteres művészi tartásról; plakátjai, könyvborítói, meghívói, emléklapjai, emblémái, ex librisei a sokoldalúságról, a kiforrott technikai készségről, a könnyed alakítóerőről beszélnek. Imponáló az az ötletgazdagság, az a szárnyaló fantázia, amiről metszetei és rajzai, a témák rejtette gondolatok kibontásának - sztereotípiákat kerülő - képi megfogalmazásai tanúskodnak. Visszatérő képépítő motívumai a tárgyi, természeti elemek, élőlények stilizált formái: görbe hátú macskák, baglyok, kutyák, madárijesztők, bábuk, manók népesítik be ezt az egyszerre valós és mégis meseszerű világot. Hátterül ott vannak a számára oly kedves öreg házak, deszkakapuk, kerítések, tornyok, háztetők, oromzatok rajzolatai. És mindenekelőtt figurái: bohócok, komédiások, „képmutogatók”, varázslók jelzik, hogy itt egy szuverén képi világ alakításáról van szó. Teremtett szituációi mai mesék. A motívumok és történetek mögé rejtőzve vall és mond ítéletet Szilágyi Imre. A tárgyi és tudati világ elemei olyan természetességgel épülnek egybe és kapcsolódnak műveiben, ahogy a mesében megszólalnak a madarak, az állatok, a fák. S e különös kompozíciókban természetesen mindig az emberről beszél: a szépségről, a gyöngéd szeretetról, a féltésről, a jóságról, humánumról, az igazságosságról, de a torzról, a gonoszról, a rútról, az embertelenről, a képmutató lelki nyomorúságról is ítéletet mond. A sajátos látásmód egyedi képi és formanyelvet hozott létre, amely mögött mindig fölsejlik egy emberi léptékű világ. A jelenségeket karikíro- zó kedve, bolondos, groteszk játéka egyre mélyülő derűjében oldódik. Mind gyakrabban él a szelídebb irónia, a humor eszközével. Bölcsebb lesz és az emberi életet a maga egész gazdagságában: lírai szépségében, komikus és groteszk voltában fogja fel és éli meg. Szilágyi Imre sohasem kívülről ítélkezik. Mindig ott a sebezhető ember iránti részvét - bármilyen görbe is a tükör, amelyet embertársai elé állít. Az utóbbi évek kiálh'tásain bemutatott rézmetszetei jelzik, hogy az eszköz, a technika szervesen egybetartozva jelent meg témái bővülésével, látás- és alkotásmódjának, szemléletének kiteljesedésével. A finom vésetek vonalait látva megerősödünk abbéli meggyőződésünkben, hogy itt a fölényes biztonságú rajzi tudás, a lényeglátó képesség párosul a részletekben való gyönyörködéssel, és a megformálás örömével. A részletekben feltáruló világ talál itt magának eszközt, formát; illetve az anyag, a technika, a kifejezésmód mássága ad lehetőséget a művészi személyiség, az alkotói talentum kiteljesedéséhez. A réznyomóprés alól kikerülő grafikai lapokon azonban - legyenek azok figurálisak vagy tárgyi, természeti motívumokból komponáltak - a látásmód nem változott: a meseszerű világ mindig valóságot asszociál. 1
