Heves megyei aprónyomtatványok 19/C
A BÜKK-FENNSÍK TANÖSVÉNYEI A BÜKK-FENNSÍK TANÖSVÉNYEI ■ Északi sárkányfű a Nagy-mezőn A környezetéből szigetszerűen kiemelkedő Bükk hegység legjellemzőbb, legegységesebb része az átlagosan 800 m magas Bükk-fennsík hegyi rétekkel, bükkösökkel borított karsztplatója. A fennsík enyhén hullámos felszínét bércek, töbörmezős karsztvápák, víznyelőtöbör-so- ros völgyek, víznyelők, a mélyét zsombolyok és barlangok teszik változatossá. A fennsík északi peremébe keskeny, meredek falú, magashegységek hangulatát idéző hűvös-párás levegőjű szurdokvölgyek vágódtak, a déli határát pedig hatalmas sziklafalak láncolatából álló napsütötte mészkővonulat alkotja: az Eger felől is jól látható bükki „kövek" fehér sziklaormai mintegy 200 méterrel magasodnak a Déli-Bükk alacsonyabb térszíne fölé. Karsztformák sokasága A Bükk-fennsík (a Nagy- és a Kis-fennsík) zöme olyan kihantolt, nyílt, önálló (autogén) és kihantolt, nyílt, vegyes, nemönálló (allogén) karszt, amelynek legjellemzőbb felszínformái a mészkőre átöröklött, víznyelőtö- bör-sorokkal mélybefejezett völgyek. A fedőrétegek vé- konyodása és szétszakadozása során létrejött sekély és száraz völgyek (az ún. lápák) között emelkedő bércek és tetők ördögszántásmezőket (azaz karrokat), elaggott víznyelőtöbröket („függőtöbröket"), zsombolyokat vagy romosodó forrásbarlangokat hordoznak. A karsztperemi víznyelőkben végződő búvópatakos vakvölgyek is sajátos formaelemei a hegységnek. A Nagy-fennsík bércei és tetői abból a kora-középső- eocén tönkből származnak, amely a középső-későmiocén takarórétegek alól a késő-szarmatában kezdett kihantolódni. A bércek és a köztük húzódó, általában víznyelőtöbör-soros völgyek elrendeződését a tengeri eredetű, miocén korú üledékrétegekkel fedett hegység felszínén kialakult késő-szarmata-kora-pannon vízhálózat völgyrendszere határozta meg. Az „Óriások asztalán" a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által létrehozott három tanösvény segíti az élményszerű ismeretszerzést. Ezek bejárása során feltárul a karszt világa: megismerhetjük a mészkőhöz kötődő felszínformákat, a fennsík értékes élővilágát és az emberi jelenlét következményeit. Jávorkúti tanösvény Lillafüred felől, a Caradna- majd a Savós-völgyön vezető keskeny műúton gépjárművel - úthasználati díj fizetése mellett - Jávorkútig lehet közlekedni. A tanösvény Bánkút felől is megközelíthető: Csip- késkút érintésével a piros sáv jelzésű turistaúton. A geológiai, felszínalaktani, botanikai, zoológiái és kultúrtörténeti ismereteket egyaránt nyújtó tanösvény elsősorban a Bükk-fennsík képéhez tartozó telepített fenyveseket mutatja be. A nagy ütemű fenyvesítések a 19. század első felében kezdődtek, részben a fennsík irtásain,, részben állomány-átalakítással a bükkösök helyén. Ezek közül az 1887-ben Svédországban vásárolt erdei fenyőmagból nevelt híres jávorkúti „Svédfenyvest" kell kiemelni. Ennek szomszédságában találhatóajávorkúti lucfenyves, melyet 1876-ban telepítettek. A 8 hektár területű ún. „Osfenyves" fajkészlete jóval gazdagabb az előzőnél, hiszen bükkelegyes állományról van szó (elegyarány: lucfenyő 78%, bükk 22%). A több mint 130 éves, 40 méter magasságot is meghaladó lucfenyők állapota fokozatosan romlik. A kiszáradó fák kidőlnek, s a helyükön képződő „lékeken" beáramló fény kedvező lehetőséget teremt a bükkcsemeték növekedéséhez, ezáltal az erdő természetes megújulásához. Az „Ősfenyvestől" délnyugatra, a Nagy-Kőris és a Kis- Csipkés közötti részen a fennsík egyik legszebb víznye2 BÜKKI NEMZETI PARK 3 BÜKKI NEMZETI PARK A BUKK-FENNSIK TANÖSVENYEI A BUKK-FENNSIK TANÖSVENYEI ■ A jávorkúti ősfenyves ősszel lőtöbör-soros völgye tekinthető meg. A bércek és tetők közötti víznyelőtöbör-soros völgyeket a fennsík fedett karsztjának vízhálózata örökítette át a mészkőtérszínre. A töbrök alakja - s számos esetben működése is - víznyelő-eredetükről vagy víznyelő voltukról vall: metszetük tölcsér alakú, átmérőjükhöz (5-200 m) viszonyított mélységük (2-25 m) igen jelentős. A Kis-Csipkés és a Kerek-hegy között tanulságosan tárul fel a hegység geológiai szerkezete. Az itt látható, a Bükkfennsíki Mészkő Formációból álló sziklafal két nagyszerkezeti egység, a földtani értelemben vett Északi- és Déli-Bükk határvonala. Bánya-hegyi tanösvény A Kis-kő-hát és a Zsérci-Nagy-dél közti nyereg (Kis-Kőhát-nyereg), a tanösvény kiindulópontja a Bánya-hegy parkolójából zöld négyzet jelzésű turistaúton, gyalogosan közelíthető meg. A Bánya-hegyi tanösvény a Bükk-fennsík felszínalaktani formakincsei közül egy víznyelőből kialakult aknabarlangot és a Nagy-mező fokozottan védett növényvilágát mutatja be. A tetőközeli zsombolyok a hegység legidősebb karszt- alakulatai, valószínűleg késő-pliocén korú vagy öregebb víznyelőbarlangok táplálóterületüket és tölcsérüket vesztett maradványai, mint például a Kálmán- réti-, a Kis-Kőháti-, a Lyukas-gerinci- és a Mélysár- bérci-zsomboly. Ehhez a Bükki viszonylatban idősebb, tetőközeli zsombolynemzedékhez tartozik, a tanösvény által érintett Kis-kőháti-zsomboly is, amely néhány százezer évvel korábban víznyelőként működött. A Bükk legnagyobb felszíni karsztformája a Nagy-mező poljéja (karsztvápájá). olyan nagyterületű, karsztosodó kőzetbe mélyülő karszttál, amelynek alját töbrök, iker- töbrök (uvalák), víznyelők tagolják. A Nagy-mező sűrű töbörhálózatát a tetők felől lefutó völgyek egykori, többnyire időszakos vízfolyásai hozták létre. Olasz-kapui tanösvény - A „kövek vonulata" Az Olasz-kapui tanösvény Szilvásváradról gépjárművel is megközelíthető: úthasználati díj fizetése mellett az Olasz-kapui parkolóig lehet közlekedni. Az Olasz-kapu kultúrtörténeti jelentőségű hely: a kisvasút építésekor, 1918-ban Thurzó Gáspár irányításával olasz hadifoglyok vágtak a sziklagerincbe egy átjárót, amely a fennsíki kisvasút kiépítését segítette. A tanösvény első állomása a Fekete-sár (Zsidó-rét) ún. antropogén eredetű hegyi rét, gazdag karsztforma-kinccsel és magashegységeket idéző élővilággal. A Fekete-sár - Zsidó-rét térsége valamivel kisebb polje (karsztvápa), mint a Nagy-mező. A töbörcsoport délnyugati végébe mélyül az egész hegység legnagyobb töbre, a Mohos-töbör. Egyébként a fennsíki víznyelőbarlangok és zsombolyok jelentős hányada - például hazánk legmélyebb barlangja, az István-lápai-barlang Kilátás a Pes-kőről BÜKKI NEMZETI PARK BÜKKI NEMZETI PARK
