Heves megyei aprónyomtatványok 18

ünnepi kiállítás anyaga tárul itt a közönség elé. ünnepi kiállításé, mely felszabadulásunk 30. évfordulójára emlékezik"Három megye művészetire k pályázatra beküldött műveivel. Ezért e kiállítás tematikája is zártabb, mint sok más tavaszi tárlaté. Most nem elsősorban műhelymunkájukról, művészi mindennapjukról adnak itt számot az észak-magyarországi művészek, hanem mondanivalójuk a felszabadulás témaköréhez csoportosul. "Abból "kívánnak valamit megmutatni, hogy mit jelentett számukra — számunkra a háború, és tudtunk-e, tudunk-e élni a szabadság lehetőségeivel?

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ez a kiállítás — vagy bármely másik hasonló szerte ez országban — arra hivatott, hogy az újságnyelv zsargonjával szólva: „letegye az emlékezés és a hála virágait" —, vagy egyszerűbben kifejezve: számot adjon arról, honnan indultunk, és hogyan gazdálkodtunk az elmúlt 30 évvel.

De ennek a kiállításnak — és bármely másik hasonlónak szerte ez országban — végső célkitűzését mégis ebben fogalmazhatjuk meg.

Persze a tartalom és a művészi alkotás vulgarizál ásóhoz vezethetne, ha ezt a célkitűzést szószerint kérnénk számon.

A valóság ennél sokkal többrétű, és a művészi alkotás — a valóság részeként — ezt a sokrétűséget hivatott kifejezni méapedig a maga speciális eszközeivel.

Ne várjuk hát ettől a tádattól, hogy azért, mert célja mindannyiunk számára fontos, tartalma közérdekű — a kiállított művek is mindenki számára azonnal közérthetőek lesznek.

A művészi kifejezés szabadsága megkívánja azt, hogy az alkotó maga alakítsa ki azt a formarendszert, amellyel a befogadó, a közönség számára legtöbbet tud elmondani. Ez a formarendszer az egyszerűtől a bonyolultig, valósághűtől az elvonatkoztatottig, tényközlőtől a szimbolikusig ezernyi variációt foglalhat magába.

Az igazi műalkotásnak mindig a valóság az aranyfedezete; akár gondolkodásra késztet vagy érzelmeket indít, tényeket közöl vagy hangulatokat sugall, gyönyörködtet, vagy bélekutat az emberi pszichikum máskép talán kifejezhetetlen rétegeibe — tegye ezt bár ilyen, vagy olyan eszközökkel. Az alkotás megértése azonban a közönségtől is erőfeszítést, aktivitást, a művészek számára előlegezett bizalmat kíván — anál is inkább, mert a képzőművészeti befogadóképesség, a vizuális látáskultúra, a képzőművészeti formanyelv alapelemeinek ismerete még korántsem olyan közkincs, mint például az irodalomé.

,,A műtárgy éppen úgy, mint minden más objektum művészethez értő, a szépség élvezetére képes közönséget teremt. A termelés tehát nemcsak tá rgyat termel a szubjektum számára, hanem szubjektumot is a tárgy számára" — írta Marx. Ennek a gondolatnak a jegyében visszatérve hát a Fel- szabadulási Tavaszi Tárlathoz ez a kiállítás is egy lépés lesz ahhoz, hogy ami közérdek az közérthető is legyen.

F. Ludányi Gabriella