Heves megyei aprónyomtatványok 17/M
■fi dpi in I I V** V Dialóg - opera 47 zsikáját kellett lefordítani a tánc nyelvére, és mozdulatokká formálni. Remek alkotótársra találtam Keveházi Gábor személyében, s tényleg csodálatos dolog, hogy a Művészetek Palotájának hatalmas termét meg tudtuk tölteni. Olyannyira, hogy a decemberi két előadásunkra már szeptemberben elfogytak a jegyek. Ez is megerősíti azt a vélekedésemet, hogy a művésznek olyan többrétegű produkciót kell életre hívnia, amely mindenkihez szól, mindenkit magával ragad. Hogy azok, akik a nézőtéren ülnek, ugyanúgy a sajátjuknak érezzék a darabot, mint akik fenn a színpadon megjelenítik, eltáncolják. ■ Decemberben a Nemzeti Táncszínházban Is pódiumra lépnek két alkalommal, estjükön az együttes tíz éves jubileuméra született új darabját, az Angyalok üzenetét egy régi koreográfiájával, a Boleróval együtt adják elő. Mlárt készítette el ennek a műnek a kétféle, nöl-férf! változatát? Annak idején Ladányi Andreának koreográfiám, az ő különleges kisugárzására, előadói személyiségére. Amikor azonban 2000-ben Mexikóban vendégszerepeltem a társulatommal, s a Bolerót tizenkét előadáson adtuk elő, szükség volt még egy táncosra, aki Vágyként pódiumra lép. Ekkor gondoltam arra, hogy ezt a szerepet férfire osztom, s ennek tükrében átalakítottam a koreográfiát. Kíváncsi voltam, hogy mit szól a közönség a két változathoz. Nagyon élvezték, sokan mondták utána, hogy milyen izgalmas ez a kétfajta olvasata a darabnak. ■ Nemcsak Mexikóban, Jeruzsálemben Is ünnepelték ezt az előadást. Mennyire fontos önnek a siker? Tudok egy-egy jól sikerült estének örülni, de ahogy lemegy a függöny, máris a következő előadáson járnak a gondolataim. Mert mindig jobb és jobb produkciót szeretnék. S mert hiszek abban, hogy a mozdulat nem hazudhat. És sosem vagyok magammal megelégedve. Minden új darabnak hatalmas félelemmel fogok neki. Ilyenkor éjjel-nappal az új koreográfia körül forog minden gondolatom. A darabokat különleges látomásokból alkotom, képekből, amelyek megjelennek a fejemben, amelyeknek magam is részesévé válók, s amelyeket megpróbálok megfejteni... S aztán az előadás előtt is olyan ideges vagyok, hogy világgá szaladnék, aztán amikor elkezdődik a produkció, minden félelem szertefoszlik, minden fájdalmam, bajom elmúlik... ■ Zeneválasztásai, montázsai 1$ mindig rendhagyóak. Egy-egy jó mű számomra egyszerre titok és kihívás. Egy darab megszületése előtt már nagyjából tudom, hogy milyen muzsikákra lesz szükségem. Ilyenkor elmegyek kedvenc lemezboltjaim egyikébe, s elkezdek a polcokon keresgélni. Nem hallgatom meg a CD-ket, csak ujjammal végigtapogatom őket. S aztán kiválasztok hatot, nyolcat, s mindig megvan köztük az a zene, ami nekem éppen kell. A muzsika egyébként is fontos része az életemnek. Ha bekapcsolom valamelyik kedvenc zenémet, kimos belőlem minden rosszat, fájdalmat. ■ Hihetetlen elszánással, akarattal dolgozik ma Is. Az erőm talán abban rejlik, hogy Istennek tartozom számadással. Kisebb koromban mindig azt gondoltam, Isten a homlokomon tartja a kezét. Ha nem viselkedem jól, akkor felemeli az egyik ujját, s aztán a következőt. Még most is tartok attól, hogy egyszer elveszi a kezét... Hiszen Istentől kapott tánc az enyém. NÉVJEGY Markó Iván Balassagyarmaton született 1947. március 29-én. Az Állami Balettintézetben 1959-től 1967-ig tanul. Hidas Hedvig volt a mestere. Ezt követően szerződtette a Magyar Állami Operaház, s öt év után, 1971-ben lett a dalszínház magántáncosa. Egy év elteltével azonban már más együttesben táncolt, hiszen 1972-ben vezető szólistának szerződtette brüsszeli társulatához, a XX. század balettjához Maurice Béjart. Hét esztendőn keresztül járta a világot ezzel az együttessel, majd 1979-ben a Győri Balett alapítója, szólistája, koreográfusa, balettigazgatója lett. Két év elteltével, 1981-ben alapító igazgatóként hívta életre a Győri Tánc és Képzőművészeti Szakközépiskolát. 1985-től a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó koreográfusa. 1972-től 1991-ig nyolcvan külföldi turnén lépett fel a világ számos országában, köztük olyan helyszíneken, mint a Párizsi Nagyopera vagy a milánói Scala. A Győri Balettől 1991-ben vált meg, s ekkor lett a jeruzsálemi Rubin Akadémia balettmestere és koreográfusa. A következő esztendőben Bécsben, Párizsban és Sydneyben vendégkoreográfusként dolgozott, majd 1996-ban megalapította a Magyar Fesztivál Balettet, s már tíz esztendeje az együttes művészeti vezetője. Markó Iván az eltelt évtizedek alatt olyan darabok főszerepeit táncolta el, mint A hattyúk tava, a Giselle, A fából faragott királyfi, a Sylvia, a Tűzmadár, a Seraphita, valamint saját alkotásainak a főszerepei. Már száznál több koreográfiát készített, közte van A Nap szerettei, a Szamuráj, A csodálatos mandarin, a Tabuk és fétisek, az Izzó planéták, a Bolero, a Székek, a Jézus, az ember fia, Az igazság pillanata, a Bulgakov és a többiek, Az élet peremén, a Fal, a Jeruzsálem fényei, A sivatag vándora, A magányos zongora, A dzsungel, a Menyegző, A kékszakállú két arca, József és testvérei, A bosszú, a Viva, Verdi! a Romantiáda, a Káin és Ábel, a Siratófalak, a Jiddische Marne vagy a Rómeó és Júlia Jeruzsálemben. Több filmje is született: a Szamuráj (1982), Jézus, az ember fia, Az álmok ura (1988 magyar-NSZK), Az igazság pillanata, Párizs gyermekei (1989 francia), Siratófalak (1993 magyar-izraeli), Quetzalcoatl (1995 mexikói), József és testvérei (2000), Káin és Ábel, Jiddische Marne, Siratófalak (2005). Művészi munkájáért átvehette már az Érdemes Művész kitüntetést (1981), a Kossuth-dfjat (1983), a Bayreuthi Ünnepi Játék Hűségdíját (1994,1999), a Budapest-dijat (2004), a Pro Renovanda Cultura Hungarie Alapítvány fődíját (2005) és a Jeruzsálemért érdemrendet is (2006). Legfőbb kedvenc: Marci, a bobtail kutya Legkedvesebb város: Jeruzsálem Kedvenc énekesnő: Maria Callas Kedvenc könyv: Thomas Mann: József és testvérei Kedvenc film: Fellini: Országúton Kedvenc lemez: Mozart: Requiem Leonard Bernstein és a Bécsi Filharmonikusok előadásában
