Heves megyei aprónyomtatványok 17/M
32 Dialóg - jazz A négy évszak telje: Tavasz, nyár, ősz, tél, egy év, egy periódus; maga a teljesség. A teljességet nehéz megtalálni, pedig mindenhol ott van. Carmen, Mária, Vivaldi: három név, amelyek közfitt első ránézésre nincs összefüggés; ami összeköti őket, az Horgas Eszter személye. Amikor kedvenc országáról, zeneszerzőiéről, költőjéről (aggattam, ezt felelte: ..Kedvencem maga az élet, és az élet nagyon sok mindenből áll: sok országból, sok zeneszerzőből, sok színből.” Amikor többféle, egymástól távol eső dolgok találkoznak és egy rendszerbe összefoglalhatók: talán ez a teljesség. December 1-jén a Művészetek Palotájában Horgas Eszter és művésztársai Vivaldi legismertebb müvét, A négy évszakot fogják új keretbe foglalni. Olyan új szálakat fognak főzni a ma még egymástól távolinak tűnő zenék és irányzatok közé, amelyek ott és akkor összeérhetnek majd, és létrejöhet egy új zenei dimenzió. Horgas Eszter fuvolaművésznővel Flllp Viktória beszélgetett. ■ A Carmen, a Mária és A négy évszak produkciók egy sorozat darabjai? Inkább úgy mondanám, hogy egy életút részei. A tanárom úgy búcsúzott el tőlem az érettségi után, hogy nagyon figyeljek arra, hogy bár a Zeneakadémián mindent el fognak követni annak érdekében, hogy szabályosra faragjanak, ennek ellenére próbáljam meg megőrizni azt, aki vagyok, azt a játékstílust és azt a gondolkodásmódot, ami engem jellemez. Akkor még nem értettem őt. A klasszikus zene nagyon fontos számomra, hiszen ez a gyökerem, de az a fajta szemlélet, ahogy a komolyzenét kezelik Magyarországon, számomra eléggé zárt és idegen beskatulyázása az amúgy fantasztikus és egyáltalán nem komoly zenéknek. Vivaldi A négy évszak című műve is a komolyzene kategóriájába esik, miközben tele van humorral, életkedvvel, energiával, elképesztő ritmusokkal, improvizációkkal, szabad gondolkodással. Az én utam nem a Carmennel kezdődött, hanem talán a születésemmel, hiszen olyan családban nőttem fel, ahol sok fajta művészet volt jelen. Nagyon jó volt azt látni, hogy mindegyikünk ugyanazt keresi, csak az egyik a gyógyításon, a másik a zenén, a harmadik a színészeten, a negyedik a rendezésen keresztül találta s é g e meg a maga válaszait, de az utunk egy irányba haladt. Biztos, hogy ezek mindmind benne vannak ezekben a koncertekben. A Carmennél letisztult bennem valami: sikerült megtalálnom azt az utat, ami engem izgat. Harnoncourt azt írja a könyvében, hogy a zene nem csupán hangjegyekből áll, hanem a zene beszél: ugyanolyan intellektuális tartalma van, mint az irodalomnak. A zenében, mivel nincs meg a verbalitás, azt hisszük, hogy elég a hangokat, az artikulációt eljátszani: játszd el azt, amit a zeneszerző leírt - mondják sokszor a tanárok. Én a hangok mögé szeretnék látni. Amikor Vivaldi A négy évszak című darabjában a vihart ábrázolja, akkor én meg akarom érezni a vihart a testemmel, és meg akarom találni azokat a hangokat a fuvolán, amelyek ezt az érzetet kifejezik. El akarom sajátítani azt a virtuóz technikát, amivel hitelesen el tudom játszani és meg tudom eleveníteni a Művészetek Palotájában az igazi bórát. Vivaldi hihetetlen pontos programzenét ad, de a Carmen- és a Mária-koncertnél is volt egy erőteljes dramaturgia. Nagyon fontos lett számomra az, hogy a zenei hangokon túl megtaláljam azt, amiről a zene szól: nem csupán hangokat, hanem állapotokat keresek. Sokat tanultam, fejlődtem a hangszerkezelés terén is, hiszen egészen más úgy képezni a hangot, hogy valamit tényleg el akarok beszélni a hangszeren, vagy csak egyszerűen el akarom játszani pianón vagy fortén. A belső folyamatok által az izomzat átalakul, és magától megkeresi a megfelelő tónust. A keresés számomra a legfontosabb. Amíg az ember színpadon áll, addig soha nem szabad azt éreznie, hogy készen van. Mindig újabb és újabb feladatokkal kell, hogy ellássa magát ahhoz, hogy fejlődni tudjon. Meg kell keresni a félelmetes, morgó hangot, a lágy, puha, édes, szerelmes hangot, és a fiát sirató anya hangját is. Ehhez persze a technikai megoldásokat is meg kell találni. ■ Hogyan választod ki ezeknek a koncerteknek a zenei témáit? Nem véletlen, hogy Carmenhez, aztán Máriához, most pedig A négy évszakhoz fordulok. Az életemben ezek azok a témák, amelyek mélyen érintenek. Sok átiratát tanultam a Carmennek, az opera is fantasztikus, rengeteget használja benne Bizet a fuvolát, fontos szerepe van a darabban. Amikor egy ilyen vállalkozásba kezd az ember, fontos hallania a hangszer lehetőségeit. A fuvolairodalom szűk, de ha végignézünk a nagy fuvolistákon, mint Jean-Pierre Rámpái vagy Drahos Béla, akkor láthatjuk, hogy mindegyikőjüknél ott van a vágy, hogy vezényeljenek vagy keleti, számunkra idegen zenét játszanak. Őket is izgatta a fuvolarepertoár bővítése. Meg kell találni a fuvola mai hangjait, mert egészen mást tudott a fuvola régen, mint ma: kitágultak a lehetőségei. Azt vallom, hogy ma már mindent el lehet fuvolázni. A zeneszerzőket is inspirálja mindez, hiszen rengeteg új mű születik. Azt gondolom, hogy a fuvola mint hangszer napjainkban egyik aranykorát éli. Az a fajta megközelítés, hogy a fuvola zenekari hangszer, egy szín: mindezt a hangszer már messze meghaladta. Ha meg tudok oldani feladatokat, vagy jól sikerül a koncert, akkor azt érzem, hogy a helyemen vagyok. Az életemben két ilyen fontos állapot van: az egyik, hogy édesanya vagyok - van két gyermekem, akikkel hála Istennek nagyon jó a kapcsolatom -, a másik a zene. Előző életemben nagyon jó lehettem, hogy ez a két dolog megadatott nekem. Márai szerint szomorú lenne a világ szomorúság nélkül. A bánat, a halál - ami a darabban az ősz végén jelenik meg - mind élmények,
