Heves megyei aprónyomtatványok 17/M
AZ. eqVHÁe. ÉL! Folytatjuk Árpád-házi Szent Erzsébet életét, és kérjük, hogy az élő egyháznak mi is élő tagjai legyünk. Árpádházi Szent Erzsébet „Könnyen tehettem volna engedelmességi fogadalmat egy gazdag püspöknek, vagy apátnak, de úgy gondoltam, többet ér, ha Konrádnak teszem, akinek nincs semmije, aki olyan, mint egy koldus, azért, hogy ebben az életben bűnhődve, majdan elnyerhessem a vigasztalás édes italát”. Személyiségében megtalálhatjuk a keresztény uralkodónő ideálját, türelem, szerénység és alázatosság jellemezték, mély vallásosság, nemcsak nappal imádkozott, hanem éjjel is, miként a szerzetesek. A karitatív tevékenység pedig nemcsak uralkodónői erény volt, hanem egyben kötelesség is. Erzsébetnél ez az erény fokozottan jelentkezett, nemcsak megetette a koldusokat, hanem személyesem mosta, kötözte sebeiket. 1227-ben IV. Lajos thüringiai tartománygróf II. Frigyes császár hívására keresztes hadjáratra készült. Nem tért vissza, az indulás előtt Otrantóban megbetegedett és meghalt. Lajos 27, Erzsébet 20 éves volt ekkor. A legendák drámaian festik le Erzsébet környezetének kegyetlenségét, minden egyes leírásban megjelenik Zsófiának, a gonosz anyósnak az alakja. Ez azonban nélkülöz minden alapot, Zsófia már 1221-től visszavonultan, egy kolostorban élt, a legendák alapján egy vallásos, férje lelki üdvéért imádkozó özvegy képe rajzolódik ki. Mindössze arról volt szó, hogy sógorai rendkívüli módon nehezményezték pazarló jótékonykodását, amit korábban férje megengedett neki. Elvben tehát önként hagyta el gyermekeivel a Wartburgi várat és ezzel megkezdődött élete utolsó, megpróbáltatásokkal teli korszaka. Eisenachban töltött nyomorúságos életének híre csak késve jutott el anyai rokonaihoz és még később a magyar királyi udvarba. Mindkét család megkísérelte a hercegnőt rangjához méltó helyzetbe hozni, ez azonban nem sikerült. Végül gyóntatóját, Konrádot bízta meg a pápa az özvegy érdekeinek védelmével. Próbáltak számára új házasságot, kolostort, rokonaihoz való visszatérést biztosítani, ő azonban kifejezte azt a határozott óhaját, hogy koldulásból kíván élni. Végül Konrád közbenjárására és segítségével elrendezték a gyermekek sorsát, Erzsébet tartózkodási helyéül pedig Marburgot jelölték ki. Életrajza szerint az eisenachi ferences templomban ünnepélyesen lemondott minden földi vonzalmáról, rokonairól és akaratáról. Minden vagyonáról is le akart mondani, Konrád azonban ezt megakadályozta, mondván, nem marad semmije, amiből a szegényeket szolgálhatja. Erzsébet magára öltötte a penitenciálisok ruháját és megkezdte a marburgi kórház építtetését. Ettől kezdve élete a kórház szolgálatában telt. Saját kezűleg mosdatta, ápolta a betegeket, osztotta az alamizsnát, amivel a Krisztusnak való maradéktalan önátadását akarta kifejezni. Teljes önkifosztása a misztikus szentekhez közelíti Erzsébetet, de számára mindig lényeges volt a hasznos tevékenység. Az ő életszentsége döntő jelentőségű volt korában, hiszen egyike volt az elsőknek, akik bebizonyították, hogy az életszentség nemcsak az Egyház kötelékébe tartozó papok és szerzetesek kiváltsága, a világiak számára is adott lehetőség. A sok nélkülözés és önsanyargatás kikezdték egészségét, így 1231 novemberében megbetegedve, nem tudott abból felépülni és 27 évesen befejezte földi életét. Marburgban helyezték örök nyugalomra és halála után négy évvel már szentté avatták.
