Heves megyei aprónyomtatványok 17/L
AZ ESKÜ 13 Az ablakon besütött a nap, és rásugárzott a falon függő fegyverekre s a falak mellett rudakon álló páncélokra. Tündöklött tőle a kapitány aranyos sisakja is. Gergely mellette állott. Pillantást vetett az ablakra, aztán a szeméhez emelte a tenyerét, hogy a vezérre nézhessen.- Azért hívattam össze kegyelmeteket - folytatta Dobó -, hogy mindenki számot vethessen magával. Aki többre becsüli a bőrét, mint a nemzet jövendőjét, nyitva még a kapu. Nekem férfiak kellenek. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl. Akinek reszket az ina a közelgő zivatartól, hagyja el a termet, mielőtt tovább szólanék, mert meg kell esküdnünk a vár védelmére olyan esküvel, hogy ha azt megszegi valaki, meg ne állhasson holta után az örök Isten szeme előtt. Félrenézett, és várt, hogy mozdul-e valaki. A teremben csend volt. Nem mozdult senki. A feszület mellett két viaszgyertya állott. Az apród meggyújtotta. Dobó tovább beszélt:- Meg kell esküdnünk egymásnak az örök Isten szent nevével ezekre a pontokra... Egy ív papirost vett fel az asztalról, és olvasta:- Először: akármiféle levél jön ezentúl a töröktől, el nem fogadjuk, hanem a község előtt olvasatlanul megégetjük.- így legyen! - hangzott a teremben. - Elfogadjuk!- Másodszor: mihelyt a török megszállja a várat, senki neki ki ne üvöltsön; bármit kiáltoznának is be, arra semminemű felelet ne hangozzék: se jó, se rossz.- Elfogadjuk!- Harmadszor: a várban a megszállás után semmiféle beszélgető csoportosulás se kint, se bent ne legyen. Se ketten, se hárman ne suttogjanak.- Elfogadjuk!- Negyedszer: az altisztek a hadnagyok tudta nélkül, a hadnagyok a két kapitány intézkedése nélkül a csapatokon nem rendelkeznek.- Elfogadjuk! Egy érdes hang szólalt meg Fügedy mellett:- Valamit ide szeretnék betoldani. A szóló Hegedűs volt, Serédynek a hadnagya. Az arca ki volt vörösödve.- Halljuk - szóltak az asztalnál.- Azt ajánlom, hogy a két kapitány viszont a hadnagyokkal mindig egy értelemben intézkedjen, valahányszor úgy fordul a sor, hogy akár a védelemben, akár más fontos intézkedésben a hadnagyok közül csak egy is tanácskozást kíván.- Az ostrom szünetében elfogadom - szólott Dobó.- Elfogadjuk! - zúgták rá mindannyian. Dobó folytatta:- Utolsó pont: aki a vár megadásáról beszél, kérdez, felel, vagy bármiképp is a vár megadását akarja, halál fia legyen!- Haljon meg! - kiáltották lelkesen. - Nem adjuk meg a várat! Nem vagyunk zsoldosok! Nem vagyunk szolnokiak! - hangzott mindenfelől. Dobó levette az aranyos sisakot. Hosszú, szürke haját végigsimította. Intett a papnak. Bálint pap fölkelt. Szintén levette a süvegét, és fölemelte az asztalon álló kis ezüstfeszületet.- Esküdjetek velem - mondotta Dobó. A teremben mindenki a feszület felé nyújtotta a kezét.- Esküszöm az egy élő Istenre...- Esküszöm az egy élő Istenre - hangzott az ünnepi mormolás.- ...hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!- Úgy segéljen! - zúgták egy hanggal.- És most magam esküszöm - szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám! Nem kételkedett azon senki. Lángolt mindenkinek az arca, mert tűz égett mindenkinek a szívében. A Dobó esküjére minden kard kivillant. Egy lélekkel kiáltották: Esküszünk! Esküszünk! Gárdonyi Géza: Egri csillagok, 1901 I. GÁRDONYI GÉZA IRODALMI FESZTIVÁL
