Heves megyei aprónyomtatványok 17/G
Ady emlékére A Hortobágy Poétája voltál, Káromkodtál magadba néha, De verseidben hozzánk szóltál, Egy nagy szerelmed volt csak: Léda Ketrecbe ugyan nem zártak, De beszorítottak a sarokba, Verseid így is eljutottak A zenélő sarki csillagokba Hogy elfelejtünk az már félő, Arcod halovány, halottsápadt, De szemed a régi, mélyennéző, Szerteszét szórja a szikrákat Már akkor is... Már akkor is az enyém voltál, Mikor még megsem láttalak, De amikor találkoztunk, Rögtön a karomba zártalak Már akkor is az enyém voltál, Mikor még meg sem szült Anyád, Nincs otthonod sehol Néked, Én vagyok a Te Hazád ÖRÖK VISSZATÉRÉS * Versek 19
/
