Heves megyei aprónyomtatványok 17/G
Szonett József Attila emlékére Nem ilyennek képzelte a Rendet Lázadó szíved, mely rég halott, De az elsuhanó ablakok tükrében Szemed fénye ott ragyog Két milliárd ember megkötözött, S a vagonok közé dobott, De verseid ott tovább zenélnek Ritmusra, ahogy a kerék forog Bár a térded össze van zúzva, Eljön az idő, mikor újra Járnak a szétroncsolt végtagok Jajkiáltásod az éjben Az idők véges-végtelenjében Fölfogják a néma csillagok A legnehezebb feladat Mire megvalósitod önmagad Betakarnak messzi rétek A zizegő avar alatt Megszűnnek a szenvedések 8 ÖRÖK VISSZATÉRÉS * Versek
/
