Heves megyei aprónyomtatványok 17/C
Gyí paci, paripa, Nem messze van Kanizsa, Odaérünk délre, Libapecsenyére, /vagy: Julcsi pecsenyére/ Có, fel a lóra, Induljunk már Makóra! Szénát, zabot a lónak, Abrakot a csikónak! A gyermek szemben ül velünk a térdünkön, így höcögtetjük, a végén szét nyitjuk térdeinket, s hirtelen lehuppantjuk. Összezárt lábunkat keresztbe tesszük, s az alsó lábszárunkra hasra fektetjük a kicsit. így hintáztatjuk, közben a kezét fogva. A mondóka végén lecsúsztatjuk, vagy kicsit megugratjuk alatta a "lovat". Csika, csika, csika lú. Ne légy Kati szomorú! Csika, csika Váradra, Hadd üljek a hátadra! A gyermeket szembeültetjük, így lovagoltatjuk, miközben a sarkunkat emelgetjük. Minden újabb kezdésnél egyre gyorsabban mondjuk a mondókát, saját gyermekünk nevével. Patkolásra is jó. így lovagolnak a hölgyek. Az urak gyorsabban mennek. A parasztok így döcögnek. A huszárok így röpülnek, hopp, hopp, hopp! /A gyerekek mind leesnek./ Lágyan, magas hangon feszesen, gyorsan oldalra dülöngélve, lassan, komótosan, feldobjuk a magasba. / Vagy leejtjük a két térdünk közé./
