Heves megyei aprónyomtatványok 17/B
A VALÓSÁG ÉS HŰSÉG KERESZTJE A kép a gondolat kifejezése. Milyen gondolat áll Cserő- hád Kovács István egyszerű, tiszta, olykor komor szépségű képei mögött? Mindenekelőtt a valóság megragadásának vágya. A már-már szerelmes viszony: a látás extatikus pillanata, amikor bevillan a szívbe az „éppen ezt, éppen így” felmutatásának kényszere s már nyúl is az ecset vagy a ceruza után... Mi ragadta meg? Végtelenül hétköznapi dolgok: egy frissen szedett virágcsokor, az otthon: Pilis- vörösvár tájai, a szülőföld: Poroszló kertjei, házai, dülöngélő szekérútjai, erdők, mezők, búzatáblák, kalyibák, gémeskutak. A vele és körülötte élő emberek szomorúsága, s folytonosan az önmagával való szembenézés... Kemény szembenézés ez: azt mutatja fel, ami van, kendőzetlenül és komoly figyelemmel. Képeinek komorsága innen származik. De innen származik a szeretet is. Cserőháti Kovács István szereti azt a valóságot, amit lát és láttat, kapcsolatot tart vele, vállalja s erre késztet képeivel bennünket is. Teljes odaadást és hűséget jelent ez: hűséget a bensőnkből jövő parancshoz, ami már bennünk nem csak önmagunk. Hűséget a családhoz, a hazához, a szellemi tartáshoz, a belső vállaláshoz. A felismeréshez, mely meghatározza, mi az ami fontos és mi az, ami jelentéktelen. Meglátja és felmutatja az egyszerűségben a szépséget, a mindennapi jelenségekben a múlhatatlant, az egyszeriség sajátos szépségében az örökkévalót. Baka Györgyi Ot)cgbívó CSERŐHÁTI KOVÁCS ISTVÁN festőművész KIÁLLÍTÁSÁRA a poroszlói Móricz Zsigmond Művelődési Házba 2007. május 26-július 2-ig