Heves megyei aprónyomtatványok 17/A
Tudja valaki közületek, mikor van a kikeleti Találgatás következik: Ősszel? Télen?- Reggel! Egy reggel Bence később érkezik, már mindenkinek a nyakában lóg a „Mátra Manók” táblácska. Jön, és szól: Es a túrajelzés? Nekem is hozzatok! A Gyöngyösi-tó felé megyünk, építkezés mellet haladunk el. Azt is megfigyeljük. Tudjátok, miből van a tégla? Patrícia azonnal rávágja: Téglalapból! Még kilenc óra sincs, Szili már fáradtan üldögél egy kövön, és elmélkedik: Megmondanád nekem, hogy tulajdonképpen ennek a napnak mi a célja? Baktatunk az ösvényen. A lejtős gyalogúton jól látható, ahogy a víz egy keskenyebb kanyargós mélyedést vágott magának. Sanyika: - Na, most megyünk a lefolyóba. A Természettudományi Múzeum látogatása után: Sanyika: - Nekem a Noémi bárkája tetszett a legjobban. Patrícia: - Nekem is tetszett a Noé párkánya! Bence térképet rajzol a porba: Na most pedig elindulunk. Előbb megyünk keletre, azután nyugatra, végén délre, és megérkezünk majd valahová. Utazunk a budai barlangokhoz, a Duna fölött megyünk át. A hídról Vivi lelkesen nézi a nagy vizet:- Na, ekkora patakon még sosem mentem át! Az időjárás előrejelzést mindig megfigyeli valaki. Ma Lilla jelenti: - Azt mondták, a másik jövő héten esni fog a hó! A barlangokban a cseppenő vizet a barlang ajándékaként neveztük. Pisti lelkendezve: Én is kaptam ajándékot! Rám esett kettő cseppkő! Az erdei viháncolás, avarban hempergés után Szilárd tanácstalanul áll az öltözőnkben, kezében egy marék száraz falevéllel: - Hová tegyem az erdőt a kapucnimból? Lejegyezte: TotkiiA'é Kelßkwekv ьлб/ш
